Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)

III. Kuruc seregek élén

m.

KURUC SEREGEK ÉLÉN

A nyergesúj falusi parasztok ragaszkodása és személyes bátorsága kiszabadította Bottyánt a császáriak fogságából. A Duna partjáról sebes paripákon Selmec felé vette útját. .Rákóczihoz akart eljutni. A kuruc táborban — ahova »rös- telve« labanc ruháját és »ösmeretlenségét« kissé szégyenkezve ment — nagy örömmel fogadták a régi vitézségéről jól ismert katonát. 1704 októberében járunk — csaknem egy esztendeje a zólyomi párviadalnak. Most már bizonyossá vált, hogy a felkelt nép nemcsak pillanatnyi felbuzdulásból fogott fegyvert, hanem kitartóan harcol szabadságáért. A harc változó szerencsével folyt. Dunántúlra Károlyi Sándort küldte át a fejedelem. A vidék hazaszerető parasztsága kezdettől fogva a kurucok mellett állott, de Károlyi árulással határos köny- nyelműséggel ügyetlenül vezette a hadműveleteket, s Heister Siegbert tábornagy — a Schlik helyébe kinevezett főparancsnok— ésPálffy János altábornagy csapatai kiszorították innen. Csúfos kudarcba fulladt Károlyi második dunántúli kísérlete is. A nyáron Forgách Simon ment a Dunántúlra. Gyászos szereplését áruló csatavesztéssel tetézte be. Június 13-án Győr alatt a koroneói mezőn 18.000 kurucot vert meg Heister 3600 főnyi sereggel. Ezalatt Bercsényi a Felvidéken sikeresen harcolt, lovasságával Becsig is elszáguldott. így állt a kuruc szabadságharc ügye, mikor Bottyán mint tábornok hozzálátott, hogy megszervezze saját seregét.

Komárom és Esztergom vármegyéből toborozza embereit. Mennyivel más volt ez, mint az 1703-as toborzás. Akkor hiábavaló volt minden fenyegetés, szigor és ígéret, most még szavakra is alig van szükség. Az embereknek elegendő tudni azt, hogy Vak Bottyán a kurucoknak gyűjt hadat, máris tömege23