Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)

XI. Bottyán utolsó csatája

tábori tarackja pedig nem sok védelmet nyújt a sereg átszállításához. Talán valahogy kifoghatott volna az ellenség éberségéin azzal, hogy másutt keres átkelőhelyet, de ha ezt Heister megtudja, maroknyi seregére mi vár Dunántúlon! Esz- terházy hada szétszórva, egész Dunántúl füstölgő romhalmaz, Heister többszörös erejével így nehéz megbirkóznia. Mégis meg kell segítenie Dunántúlt. Nélküle elvész az a föld. Embereit viszont nem viheti vágóhídra. Nem engedhet Heis* temek ilyen könnyű győzelmet. Mindig kímélte katonáit, de most, mikor úgy megfogyatkoztak az ezredek, különösen drága minden ember élete.

Bottyán nem esett kétségbe. Üj haditervet dolgozott ki. Felmérte a maga erejét és az ellenség túlsúlyát; számításba vette a császáriak helyzeti előnyeit és levonta a végkövetkeztetést. A Dunán nem mehet át. Dunántúlt mégsem hagyja cserben. Hirtelen északnak fordul. Útközben összeszed minden erőt és teljes erővel a bányavárosokra veti magát. Bercsényi majd leköti Zólyomnál, Liptónál Pálffyt és Viardot, ő maga a selmeci sáncokat támadja meg. Váratlan megjelenése meglepi majd a császáriakat és Heister kénytelen lesz a segítségükre jönni. Dunántúl ezzel megszabadul az ellenség zömétől és így már kisebb kuruc csapatok is sikeresen harcolhatnak odaát. Nem is sokat vesztegelt Földvárnál, hanem elindult, hogy megvalósítsa következetesen végiggondolt tervét. Serego bámulatos gyorsasággal haladt előre: augusztus 19-én indult s már 2 nap múlva, 22-én a Vác feletti császári őrséget verte tönkre. Útközben csatlakozott Bottyánhoz a Szolnokból éa Hatvanból kivont hajdúság és tüzérség is. A környékbeli parasztok közül is sokan beállhattak hozzá, mert az egyik korabeli labanc megfigyelés szerint gyalogsága »kaszákkal, botokkal, vasvillákkal« fölfegyverzett parasztokból állt.

Bottyán nem pazarolta erejét holmi kis részharcokra, hanem Ipolyság és Korpona környékéről is magához vonta a kuruc hadakat. Mintegy G—7 ezer főnyi sereggel ért Selmecbánya elé. Már éppen ideje volt, hogy Bottyán megérkezzék. Mikor Dunántúlra indult, Eszterházy Dániel vette át a szö- csényi parancsnokságot. Eszterházy Dániel gyenge fegyelmet tartott, s a hadak tétlen nyugalomban töltötték a napokat. Pálffy könnyűszerrel rajtuk ütött, szétszórta Eszterházy sere103