Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)

X. „Ha valaha szolgáltak hazájuknak – most van az ideje

nevű szabad hajdúját is azzal küldi Bottyán a bányavidék

erdeibe, hogy a mellé adott szabad hajdúkkal együtt ott »bujkálván ellenség után leselkedjék«. Rövid időn belül hírülhozzák neki, hogy Gál Péter emberei megszaporodtak és »igen jól forgatják azon szabad legények magokat«.

Bercsényi valószínűleg Bottyán kezdeményezésére kiáltványt intéz a Felvidék lakosságához. A nemzetünket végrontással fenyegető német ellenség ellen, akit úton-útfélen, erdőn, hegyen pusztítani szükség, szabadcsapatok alakítására hívja fel a Felvidék népét. Akik így harcolnak, azok minden katonai teher alól mentesek maradnak, nem sorolják őket be az ezredekbe. A partizáncsapatokban harcolóknak Bottyán János ad szabadságlevelet. Bercsényi Bottyán nevének népszerűségében bízik. Tudja jól, hogy Bottyán nevével tömeghatást lehet elérni.

A szabadság csillaga 1709 nyár végére nagyon elhalványult. A spanyol örökösödési háború befejezése felé közeledett és így a kurucok ellen egyre erősebb Habsburg-csapatokat vethettek be. Az ország az évekig tartó háborúban kimerült. Á jobbágyság már nem bízott nemesi vezetőiben. Pestis tizedelte a lerongyolódott, kiéhezett seregeket. A megnehezedett körülmények között kétszeres csapást jelentett, hogy Rákóczinak legnépszerűbb emberét, legjobb hadvezérét és katonáját is el kellett veszíteni.

100