Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)

I. Harcok a török ellen

Hogy valahol jő osete-paté kínálkozik' a törökkel. Ha nagy ritkán volt is csendesebb napjuk, azt sem töltötték tétlen, nyugalomban. A vitézek egymást hívták ki vitézi próbákra, s ekkor tanulták meg a mesterfogásokat, a kard és kopja használatának apró rejtelmeit, melyeknek ismerete az összecsapásokban legyőzbetetlenné teszi a katonaembert.

Bottyánt bátor szíve és éles esze különösen alkalmassá tette a vitézi életre. A hosszú nyargalások, a szeles őrhelyek és az állandó szabadban élés megedzették szervezetét. Véres csatározásokban, vitézi párviadalokban kemény katonává fejlődött. A harcokban elvesztette fél-szemét, arcán számos sebhely tanúskodott arról, hogy ahol forgott, ott sűrűn csapkodott az ellenség kardja, de megtanulta a hadakozás mesterségét.

A végvári vitézek életét kettős ellenség tette nehézzé A törökkel naponta kellett véres összecsapásokban megmérkőzniük, a másik ellenség alattomosan, hátulról akarta megfojtani a végvárak vitézi életét, hősi küzdelmét- Bées soha nem törődött sokat a végvárak katonaságával, de a XVII. század második felében már nyíltan szétzüllesztésükre törekedett. Katasztrofálissá vált az az állapot, ami a bécsi udvar magatartása következtében a végvárakban uralkodott. »Nincsen ország — írják a végekről — ahol a küzdő vitézekkel olyan keveset törődnének, mint nálunk.« A katonaság fizetését, ellátását a császári tisztviselők kénye-kedve szabályozta. Korabeli feljegyzés szerint; »Ausztria főurainak vadállatait jobban élelmezik, jobban gondozzák, mint a végvárak hadi népét-« Évekig nem kapnak fizetést, élelmükről, ruhájukról maguknak kell gondoskodniok. A végvári vitézek nem gyüjthettek vagyont, örültek, ha a zsákmányból napi eleség és lovaik számára takarmány jutott. Bizony Bottyán János még 30 éves korában is csak »szegény- legény állapotjában találtatott«. így emlékezik meg róla később felesége, Lakatos Judit — Józsa Pál özvegye — akit 1669-ben vett el.

A katonák lerongyolódnak, éhség gyengíti le őket, de tovább harcolnak. A császári udvar nemtörődömsége megnehezítette életüket, de harckészségüket nem törte meg. A bányavidéki végházak katonái 6 évig nem kaptak fizetést, őrhelyüket mégsem hagyták ott. »Hazánkért és magunk becsű-