Szölgyémy Gyula: Földrajzi előismeretek Esztergommegye földrajzával (1888)
II. RÉSZ. Esztergommegye ismertetése
32 a lakosság- szorgalmáról tanúskodó szőlők, szántóföl- dók és kertek Esztergommegye vidékeit szépé, a szelíd éghajlat és tiszta levegő pedig az egészségre nézve kedvezővé teszik. A megye északi felének nagy részét a Garam- völgy termékeny síkja képezi, mely nyugatfelé lassanként dombokká, majd hegyekké emelkedik. A megye déli felében tekintélyes hegycsoportok emelkednek, melyek völgyeit kisebb-nagyobb patakok öntözik. E hegycsoportok a következők: délnyugaton a Gerecse-, keleten a Pilis-, és közöttök a Gete-hegy- csoport. A Gerecse-hegycsoportban legmagasabb emelkedések: a Nagy-Gerecse (633 méter a tenger színe fölött), Nagy-Pisznicze (549 m.\ Nagy-Emenke (527.) stb. A Gete-hegység magasabb pontjai: a Getehegy (457 m.), Öregkő (374 ni.), Bő-Somlyó (346 m.) stb. A Pilisi-hegycsoportozat a megye legszebb részei közé tartozik. Legnagyobb emelkedései: a Pilishegy (757 m.), Nagy-Szoplák (713 ni.), Dobogókő (700 ni.), Esztergomnál a Vaskapu (406 m.). Silcság terül el Esztergom, Dorogit és Nyerges-Újfalu között, továbbá (Esztergom) Sz.-György- mezőnél és Pilis-Maróthnál a Duna mellett. A balparton kisebb emelkedések vannak, melyek a Nagy-Tátrából származnak s majdnem a Dunáig húzódnak. E dombvidék több részre osztható. így Bá- torkesztől északny igatra van a Hegyhát (271 ni.). Muzs- lától északkeletre a Hegyfark dombvidéke, melynek legmagasabb emelkedése a Nagyhegy (239 m.). —
