Szölgyémy Gyula: Földrajzi előismeretek Esztergommegye földrajzával (1888)

II. RÉSZ. Esztergommegye ismertetése

30

Házi állataink között különösen említendők az erős, gyors, idomítható és szép növésű lovaink. Legszebb lovakat a párkányi járásban tenyésztenek.

Szarvasmarháink kellő élelmezés és gondviselés mellett a legnehezebb munkára is alkalmasak, meghizlalva pedig jó áron kelnek.

Jó izű húsa és főkép zsírja miatt tenyésztenek és hizlalnak sertést.

Juhászatot leginkább az uradalmak űznek, baromfiakat minden községben nevelnek. A galamb, gyöngytyúk és fáczán csak mint díszmadarak fordulnak elő. Méh- vagy selyemhernyó- tenyésztést kevés helyen találunk.

Nagy kiterjedésű erdeinkben van szarvas, őz. nyúl, róka és evetke. Ezeken kívül vadászat tárgyát képezi a menyét, nyuszt, bagoly, sas, vércse, vadlúd és vadkacsa, fogoly, tűrj, gerle, szalonka, szárcsa stb. A Dunában és Garamban sok pontyot, csukát, harcsát, kecsegét, keszeget, csíkot, fehérhalat és rákot fognak.

A növényország termékeiből mezőgazdaságunkban műveltetik; a búza, rozs, árpa, zab, kukoricza, len, kender, lóher, luezerna, mohar, répa, bükköny repeze és mák.

A szőlő- és bortermelés egyik jelentékeny jövedelmi forrását teszi a megye lakóinak; különösen a hegyek déli lejtőin terem jó bor. Híresek a lábatlani, esztergomi, kesztölezi, kicsindi és hegyfarki borok, melyeket távolabbi vidékekre is elszállítanak.