Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
97 célt telepei, Tschihatscheffi mészkövet, melyből 0 8 m3 vízhozzáfolyást kaptak. 1898 április 23.-án az akna 3005 (—179'5) m mélységben elérte az eocén telepet, jóval magasabban, mint remélték. A telepet 10 m vastagságban át is fúrták. Április 24.-én d. u. 4 órakor következett be a katasztrofális vízbetörés, melyet kezdetben 24 m3-re becsültek. A víz az aknában, annak nyílása alatt 6 m-ben beépített kifolyó csőig emelkedett, hol eleinte 4—5 m3, később 0476 m3 vízmennyiség folyt ki. Szak- véleményekből, rajzokból konstatálható, hogy az akna vetőt ütött meg ott, hol a telepet éppen elérte, s abból tört be a viz. Egy évtized fáradságos munkáját és nagy beruházásait a vízbetörés néhány óra alatt romhalmazzá változtatta. A technika akkori állását tekintve ez volt vidékünknek legmodernebbül berendezett akna- és munkástelepe. így a nagy reményekkel megindult bányászat anélkül, hogy csak egy vagon szenet termelt volna, megszűnt. Az aknamélyítési munkálatok alatt a szénterület tulajdonjoga 1896-ban az újonnan alapított Esztergomvidéki Kőszénbánya R.-T.-ra ruháztatott át, majd az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R.-T. érdekeltségébe került, 1925-től pedig teljesen a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya R.-T.-é lett. 19 évig, 1917-ig minden szünetelt. A Köraknából 176 liter víz folyt ki, az Új-akna vize 30 cm-rel állott az akna szája alatt. A bányászatot új életre keltő munkálatok 1917. év június havában vették kezdetüket. A Kör-akna 282—276 méterei közé készült 6 m vastag cementdugóval sikerült a vizet elzárni (84. ábra). Hogy a cementdugót az ép aknában lehessen elhelyezni, az aknába előbb 140 m3 kavicsot döntöttünk be, amivel az 305—282 m-ben megtelt, ugyanis a vízbetöréskor valószínűleg a falazat alsó része összetörhetett. Hogy a cement beadása nyugvó vízben történhessék, az aknát 14 m-rel felfalaztuk, mikor is a víz áramlása megszűnt. A cementet cementtej alakjában az aknába beépített fúrócsövön át szivattyúval adtuk be az akna fenekére, és pedig a 26 vagon cementet 25 óra alatt, úgy, hogy 1917 augusztus 12.-én a dugó elkészült. Október hó 5.-én vette kezdetét az akna víztelenítése. A vizet a 222 m-ben lévő keresztvágatig le is húztuk, mikor is 150 1 vízhozzáfolyást konstatáltunk, mely azonban a dugó felett lévő részből fakadt, hol a régi időben is meg volt. 1917 november havában kezdetét vette az oligocén telep feltárása: az Új-aknából kiindulólag az akna 40 méterében 190 m hosszú keresztvágattal feltártuk az oligocén telepet, így 1918-ban a termelés megindult. Az alapközléket eleinte a telepben hajtottuk, de az óriási talpduzzadás miatt később lehetőleg a telep fekűjébe, aTschi- hatscheffi mészkőbe tettük át. A telepet 5—6 m széles pászta-műveléssel fejtettük. A telep vastagsága E2—15 m volt, legtöbbször 30—40 cm agyag beágyazással két padra osztva. A magasabban fekvő teleprészt 1920-ban 30 m hosszú lejtaknával is megközelítettük, melyet a községi kőbánya mellett mélyítettünk le. Itt a bányászat a külszíntől 12—20 m mélységben mozgott. 1924-ben, mikor az eocén bányászatunk már eléggé kiterjedt volt, s a termelést ott biztosítani lehetett, oligocén bányászatun- 85- abra- Tokodi Regnier-szivattyú. Schmidt: A.z esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése. 7
