Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
82 felvigyázó a gyutacsot magával vivén, két emberrel B kamrában tartózkodott, mialatt a negyedik ember egy láda dynamittal a vállán a lőszerkamra felé haladt. C-nél a munkás vállán lévő 25 kg dynamit felrobbant és azon a helyen a folyosó főtéje is összeomlott, maga alá temetvén a már halott embert. A felvigyázó 2 emberrel a kamra belsejében rekedt, s természetesen halva találták meg őket, míg a csillénél kintmaradt 5 embert az explózió földhöz csapta, de sérülést nem szenvedtek. A baleset oka valószínűen az volt, hogy nyitott lámpájukat az emberek a C pontnál akasztották fel az oldalba és az arra haladó munkás vállán lévő láda a nyitott lángtól robbant fel, és mint megállapítást nyert azért, mert a dinamitkészítmény hibás volt, a nitroglycerin kilépett és a ládát átitatta, amiértis az akkor tárolt egész szállítmányt meg kellett semmisítenünk. A megsemmisítés egy védett árokban történt nyitott lángnál, egyenként kicsomagoltuk a patronokat és szalmára téve, meggyújtottuk, azonban a nitroglycerintől olyan makacs fejfájást kaptunk, hogy ebéd időre eltávozva a további munkával megbízottak könnyíteni akarván feladatukat, az egyik 25 kg-os dobozt kicsomagolás nélkül dobták a tűzbe, amely természetesen a borító papír ellenállása következtében is már robbant. A robbanás okozta hullámok terjedése említésre érdemes: a legközelebb lévő házak ablakai betörtek ugyan, de a Dorog felé eső többi ház sértetlen maradt, míg a robbanás színhelyétől 15 km távolságban lévő bányakórház ablakai újból betörtek, a községnek egyébként minden közelebbi háza, illetőleg ablaka sértetlen maradt. Annavölgg, Csolnok, Dorog berendezéseinek leírása. Annavölgv, Csolnok és Dorog (községi szénterület) bányászatának ismertetése után, miután ezek mindenkor egy vezetés alá tartoztak, bemutatni kívánom külszíni berendezkedésünket, s annak fejlődését is, hogy tulajdonképeni tárgyunknak: a vízkérdésnek ismertetése előtt viszonyainkról egész bányászatunkat átfogó képet nyerjünk. Ezeknek ismeretében tudjuk csak az esztergomi szénmedence vízproblémájának fontosságát kellőképpen értékelni. Annavölgy leírásánál annak külszíni berendezésével már megismerkedtünk addig az ideig, míg a szén elszállítása az annavölgyi vasúti állomástól történt. Mikor 1924 november 17-én Reimann-altáróval kapcsolat létesült, Annavölgy szerepe a munkásság egy részének elhelyezésére és felügyeletére zsugorodott, de mert a vályogból épült, szűkre méretezett munkáslakások a természetes szaporulatot nem voltak képesek már befogadni, 1922. és 1925. évben a kolóniát 74 egészséges lakással bővítettük ki. Annavölgyről a beszálló munkások száma 660 volt, kik a messzefekvő bányamezőből kijövet, kénytelenek voltak mindig a lejtősakna 385 kényelmetlen lépcsőjét megmászni, s ezért természetes törekvésünk volt a járásra fordított energiából minél többet megtakarítani. így az altárót 1924. évben — mint már epilítettük — az állomáshoz meghosszabbítva, benzinmozdony szállításra rendeztük be, hogy a munkásságot vonattal lehessen a bányamezőbe szállítani. E megoldással adva volt a szüksége annak is, hogy az üzemvezetői irodát az altáró nyílásához helyezzük át, hol a munkásság részére fürdőt és öltözőhelyiséget is építettünk. Ugyanitt építettük fel új műhelyeinket, a mozdonyszínt, s alakítottuk át a régi magtárt anyag és élelemtárnak. Az új telepítés helyszínrajzát a 19. ábra adja.
