Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
76 csak az eocén fedő rétegeket söpörte el, hanem elmosta magának az eocén széntelepnek nagy részét is, úgy, hogy nekünk csak annak mélyebb, palásabb padjai maradtak meg. Ezeknek művelése közben történt mindjárt a frontfejtés megtelepítése után, hogy újabb 5 m3 víz tört be a fejtés talpából és igy a már együttvéve 10 m3-re nőtt vízmennyiség emelése nem biztosíthatott rentábilis bányászatot. 1925-ben tehát az aknát, a szivattyúk és egyéb gépek leszerelése után, víz alá engedtük. Miután a dorogi bányászat ilyetén megszüntetésébe beletörődni nem tudtunk, Tömedék-akna elvesztése után azonnal hozzáfogtunk Samu-akna víztelenítéséhez, melyben a régi térképek után 300.000 q érintetlen aknapillért számítottunk lefejthetni addig, míg Tömedék-akna újabb víztelenítését elintézzük. Samu-akna víztelenítését külön e célra rendelt 2 drb függőleges elrendezésű, 2 m3 teljesítményű centrifugál szivattyúval keztük meg, s már 1925. novemberében elértük a 11 m szinti rakodót. A szivattyúk a két szállítóosztályban voltak elhelyezve. Az emelendő vízmennyiség 660 1/p., melynek kiemelésére az egyik szivattyút a rakodón hagytuk, a másik szivattyút pedig, hogy az egyik szállító osztályt szabaddá tegyük, az aknából egy régi, öntöttvasból készült, kézi hajtású vitlával kezdtük kiemelni. Az akna 60. méterében a szivattyú a nyomásban lévő akna miatt deformálódott vezetőlécek közé szorult, s a nagy áttételű villa váza a fellépő nagyobb terhelés miatt régi, kívülről nem konstatálható hajszálrepedés mentén eltörött, mire a 40 métermázsa súlyú szivattyú a rajta álló aknavájárral együtt, ki halálra zúzódott, lezuhant, s ráesve a lent lévő szivattyú szívócsövére, ezt a szivócsonkkal együtt leszakította. így szivattyú nélkül maradva, a hosszú és nehéz munka kárbaveszett, s az akna újra elfulladt. A víz 1926 januárjában érte el a víznivót, s ezt az időt az akna legrosszabb részeinek rendbehozására fordítottuk. Az akna újból való víztelenítéséhez egy évi szünet után, 1926 novemberében fogtunk hozzá és 1927 január 20.-án értük el a rakodót. Az akna és az aknarakodó rendbehozása a szivattyúkamra kihajtása és felszerelése után 1927 szeptember 19.-én kezdtük meg a termelést. Feltártuk a+11. szinti alapköziét, s innen feltörésekkel egészen a +42 m. szintig készítettük elő fejtésre a régi térképek szerint bennmaradt pilléreket. A légvezetés biztosítása céljából a falazott légakna kitakarítását 1928. év januárjában fejeztük be. Sajnos, reményeinkben csalatkoztunk, mert a számított szénvagyonnak alig 50%-át találtuk meg, a többit a régiek kifejtették, sőt közvetlen az akna mellett is fejtésekre bukkantunk, melyek kézi tömedékeléssel tökéletlenül voltak berakva. A régi, újranyitott közlék és fejtések miatt szokatlanul nagy nyomás és állandó tüzek jelentkeztek. Látva csekély szénvagyonunkat, teljes erővel fogtunk hozzá a további feltáráshoz, s azt a mellékelt 51. sz. térkép szerint a hánya keleti oldalán ereszkével, a bányából eszközölt Craelius fúrással, s a külszínen telepített 5 mélyfúrással (388., 394., 423., 398. és 467. sz.j igyekeztünk gyorsítani. Az 5 fúrólyuk közül egy sem fúrt meg érdemleges telepet, részben vetőbe került, részben az elvékonyodott telepet kapta meg. Annál biztatóbb volt a bányabeli Craelius-fúrás, mellyel a telep folytatását konstatáltuk, s e mélyebb teleprészt III. sz. ereszkénkkel tártuk fel, mellyel a —17 m szinten kaptuk meg a vetőn túl lévő telepet. E munkálatok közben a bányában fakadó víz mennyisége az eredeti 660 l/p.-ről tetemesen megnövekedett: 1928 január 31-én ........................... 864 l/p.-t 1 928 február 17-én........................... 1068 „ 1928 december 10-én........................... 1700 „ mértünk. A víz a +2 m szint felett lévő régi bányamezőből fakadt, dacára annak, hogy ott már alig dolgoztunk. Feltételeztük tehát, hogy a többlet víz a Tömedék-
