Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
Maradt tehát a régi rendszer az azzal járó szénveszteséggel együtt, amelyet e vékonyabb lelepekben, dacára nagy öngyulladási hajlamuknak, még rationalisan voltak képesek folytatni, mert csak a feláldozandó pillér nagyságától függött a keletkezett tüzek elzárásának lehetősége. Sokkal nehezebb volt azonban a kérdés a 4 m-nél vastagabb telepekben, amikor a széntelepet szintes szeletekben kellett fejteni s kézzel tömedékelni. Hogy valamiképen meggyőzzék a tömedékelési munkát, a fejtéseket csak 1 m magasságig töltötték meg, vagyis csak azok talpára helyeztek tömedékanyagot, számítva arra, hogy a felsőbb lefejtett etageok az ácsolat törése után leszakadva, a nyitott üregeket kitöltik. Azonban itt már minden esetben elkerülhetetlen volt a régi fejtések tüze s ez ellen igyekeztek az előbbi cikkben olvasható módon védekezni úgy, hogy 20 m-ként minden etageon egy-egy fejtést tökéletesen betömtek a tűz tovább terjedésének megakadályozása céljából. Itt azonban minden törekvés hiábavaló volt, mert magában e tűz elleni védelemnek készült, s betömött fejtésben a tömedékanyag leülepedvén, már tűz keletkezett, s mind nagyobb és nagyobb pillérek feláldozására kényszerítette a bánya vezetőségét. Mindez a munka, melyet ma könnyen becsmérlünk, természetesen rengeteg áldozatot kívánt nemcsak anyagban, munkabérben, hanem emberéletben is, s valahány régi leírást olvasunk, mindegyiknek szinte refrainje a bánya- tüzekkel való állandó hadakozás. Elképzelhető tehát, milyen forradalomszerű változást jelentett minden ilyen bányászatban az iszaptömedékelés bevezetése, s ahol e korszakalkotó újításhoz mindjárt jó homok is állott rendelkezésre, ott máról-holnapra soha nem remélt lendületnek kellett bekövetkezni. Sajnos, az esztergomi medencének mostoha szerepet szánt a természet e tekintetben is, mert a lösztakaró, mely az iszaptömedékelés céljából rendelkezésre állott, mint már láttuk, bár nagy haladást jelenteit, de a vastag telep fejtésének kérdését nem volt képes megoldani. Sok keserű tapasztalat után jutottunk az elhatározáshoz, hogy a homokkérdést végre gyökeresen megoldjuk. A már említett gyakori gátszakadások, a híg iszapanyag ülepedése folytán bekövetkezett nagy nyomás és sok más baj mellett hátrány volt az is, hogy a beisza- polt fejtésben omlások történtek, melyekről az üzemvezető tudomást sem szerezhetett, a híg iszapanyag pedig a ránehezedő nyomás folytán e törés üregébe nyomódott fel, s mikor a következő szeletet fejtettük, a legnagyobb meglepetésünkre szén helyett egyszerre tömedékanyag került a munkahelyre ép szénpillér helyett. Sokáig nem tudtuk magyarázatát találni a jelenségnek, miglen a kérdés e magyarázattal megfejtést nyert. A jó homokanyaggal való iszapolás fontosságát talán legjobban, legélénkebben illusztráljuk azzal, ha megemlítjük azt az örömet, melyet munkásságunkból váltott ki az új tömedékanyag látása. Ragyogó arccal élvezték azt, hogy tömedékelés közben már a fejtésben járhatnak s friss tömedéken, mikor eddig a gátak figyelésénél örökös aggodalommal lesték annak ropogását, törését. A homokanyag biztosítása után most már a fejtési rendszerről kevés mondani valónk van. Ahol csak lehetséges, frontfejtésekkel dolgozunk, melyeknél 35 m frontszélességet választunk a megszokott rázócsúszda típus legjobb kihasználása végett, s dőlésmentén felfelé haladunk a fronttal, melynek egyik oldalát a fejtési határ vagy a már betömedékelt fejtés, másikat pedig a szállító feltörés biztosítására készült gát képezi. Ott, ahol vetődések zavarják a telepet s így a front részére szükséges nyugodt terület nem biztosítható, szintes fejtésekkel termeljük ki a szenet, melyeknek elrendezése, telepítése a szükség szerint változik és a célnak mindaddig megfelel, míg a fejtéseknek tökéletes beiszapolása biztosítva van. Az oligocén telep fejtéséről is meg kell emlékeznünk még, mely vastagságával s öng3rulladásra kevésbé hajlamos szenével tulajdonképpen az esztergomi bányászat bevezetéséül szolgált. Mint a régi térképeken láthatjuk, a pilléSchmidt: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése. 5
