Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
40 Samu-táró. A + 135m szinti alapfolyosóról megindult a Steinriegel-bányamező feltárása is. A Paula-akna le van mélyítve 145 m-re s annak + 79 m szintjéből siklóval feltáratott a Miklósberki-aknának mélyebb szintje, az ú. n. Paula-északi- bányamező. 1898-ban az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R.-T. tulajdonába mennek át a bányák, megépül a villamos centrálé Annavölgyön, s a bányát elektriíikálják. A csolnoki területről kitermelt évi szénmennyiség P5—16 millió q. 1900-tól 1905-ig nagyobb változás a csolnoki bányászat életében nem fordul elő. A 28. sz. térkép tanúsága szerint a Samu-táró szintje feletti és alatti szénterület lefejtve, a műveletek a +151 m szint és +58 m szint között levő alsó bányamezőben omlasztással, a csolnoki bányarészben kézi tömedékeléssel folynak, megkezdték Paula-akna északi mezejének, a Miklósberki- résznek fejtését a +89 és +119 m szintek között, s fejtéseket látunk az időközben feltárt Steinriegel-bányarészben is. A Vilmos-aknai alapközle szintjén a Magos-hegy északi és nyugati oldalához köpenyszerűen simult teleprész feltárása után, az alapköziéről lemélyített „villamos ereszke“ szolgál e bányarész szenének kiszállítására. A 3—4 m vastagságban kifejlődött Leontina- és Móric-telep lefejtése itt rendkívül kedvező viszonyok mellett gyorsan haladt a +100 és + 200 m közötti magasságban. A csolnoki bányarész feltárásával egy nagyobb keleti vető mellett megállották és mint említettem, megkezdték annak lefejtését kézi tömedékeléssel. Azonban nagyon hamar mutatkoztak e fejtési mód nehézségei. A fejtések kézzel berakattak ugyan a csolnoki gurítón át bedöntött, erre a célra egyébként kitűnő löszanyaggal, ez azonban ülepedvén, üregek, omlások keletkeztek, a könnyen gyúló szén tűzbe került, a fejtések régi támfái pedig lefelé egyik etageról a másikra szállították a tüzet. E nehézség mellett a kézi tömedékelés munkája még nagyon lassú is volt, alig lehetett kivárni, mig egy-egy fejtés megtelt, viszont az Annavölgyig terjedő 2'5 km-es — csak nehezen karbantartható — szállító út költségeinek viseléséhez bizonyos mennyiségű széntermelésre volt szükség, hogy annak rentabilitása még biztosítva legyen. E nehézségekkel a vezetőség megküzdeni nem tudott, s miután a gyönyörű tiszta széntelepben készített folyosók olcsón tudták a fejtések termelésének hiányát pótolni, 3 m szintkülönbséggel elkészítették az összes, csak hosszú évek után szükséges osztófolyosókat, a legtöbb szintben nem is egy példányban, hanem külön a fedü alatt, a fekü mellett s a telep közepén is, majd amikor e folyosók is töredezni s melegedni kezdtek, egy-egy tűzgáttal elzárták, feláldozva az általuk feltárt szénmennyiséget is. Mikor az alapközle feletti szénteleprész már nem nyújthatott elég támpontot a naponta megkívánt termeléshez, megindultak a kutatások az alapfolyosó alá is. Villamos ereszkével lejutottak a +123 m szintben telepített I. szintre, a +118 m-ben a II. szintre, onnan egy másik ereszkével a +105 m szintig, ezt III. szintnek nevezve el s az előbbi munka itt is folytatódott. Látva azonban a mélység felé is terjedő hatalmas szénvagyont, belátta a vezetőség, hogy e munka a végtelenségig nem folytatható, a minden újabb feltárással szaporodó bányatüzek, a folyton növekvő távolság és mélység miatt külön kezdett e területtel foglalkozni, s ezért négy fúrólyukat mélyítettek le e csolnoki mező kelet felé remélt mélyebb részére. E 4 fúrólyuk eredményes volt, a kiváló minőségű és hatalmas kifejlő- désű csolnoki széntelepet konstatálta a + 40 m tengerszínt feletti magasságban s így a vezetőség az előbb említett nehézségek nyomása alatt arra határozta magát, hogy egy új aknatelepet létesítsen, melynek termelése már nem Anna- völgyre, hanem drótkötélpálya útján Dorogra irányittatnék. Az aknatelep építése 1905 év április hó 1.-én megkezdődött, s az ácso- latban készült 240 m mély Auguszta-akna 1907 év január 24.-én már a kötélpályával rendszeresen szállítani kezdett (29. a és b ábrák).
