Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
34 mely vakaknának van kiképezve. A művelések felett még két légaknát is látunk. Ezeken kívül vízemelésre az Alajos-akna szolgált, ugyancsak a Teréz-táróból lemélyítve. E berendezkedés nem igazolja Tscliebull megállapítását a tervsze- rűtlenségről, különösen ha még figyelembe vesszük, hogy 1839-ben már két fúrás van lemélyítve, s az ezekkel konstatált településre már munkában van a 23 m mély Palatinus-akna és az 58 m hosszú Mária-Dorottya-táró. A 23. sz. alatt bemutatott, 1841-ből származó térképen a Teréz-táró és Antónia-lejtős-akna által feltárt műveleteket már előrehaladott stádiumban találjuk. Mária-Dorottya-táró már el van készítve s a Palatinus-aknába lyukasztva, melynek mélyítését 1842-ben beszüntették. Látjuk azt is e térképen, hogy akkor már új gőzvitlás aknát is terveztek. 23. ábra. Csolnok bányászata 1841-ben. A következő 24. alatti térkép 1847-ben készült, s itt már az Alajos- és Heinrich-aknák mezeje lefejtettnek van berajzolva, látjuk egyúttal a feljegyzést, hogy 1847-ben vízbetörés zavarta meg munkájukat, így tehát gyorsan nekiláttak a Palatinus-akna továbbmélyítésének, s ugyanabban az évben a telepet el is érték. így a termelés az új Palatinus-aknából a Mária-Dorottya-tárón át e térkép szerint 1848-ban indult meg, időközben légvezetés céljából 1849-ben a Gusztáv-aknát, sőt 1851-ben egy újabb légaknát is mélyítettek. Az utolsó fejtést 1852-ben jegyzik fel, tehát 4 év alatt e 20.000 m2 kiterjedésű területen, mint az alábbi táblázat is mutatja, intenzív bányászkodás folyt. A zavartalan termelés további biztosítására 1851-ben két új aknát mélyítettek éspedig a Palatinus-aknától keletre, mint a 25. számú térképen látjuk: „Treibschacht“ és „Luft- und Förderschacht“ elnevezéssel. 1852-ben a széntelepet 62 m mélység után el is érték, s 1857-ig folytatták annak lefejtését. 1853-ban a telep mélyebb részére a Mária-Dorottya-táróból Maschin- Schacht néven gőzgéppel felszerelt aknát mélyítettek, mellyel 85 m után 1855-ben elérték a telepet, s 1857-ig le is fejtették. Nagyobb kiterjedést az akna valószínűleg vetődések miatt nem ért el. 1858-ban a bányászat megakadt, szünetel, úgy látszik, Miesbach Alajos ekkor meghalhatott s az örökség nem lehetett tisztázva, mert Dräsche Henrik,
