Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
24 is, hogy az annavölgyi lejt- aknáig a csolnoki határban mozgó fejtőhelyek 2'5 km távolságra estek, s így a fejtménynek Dorogra való szállítása nem kerül többe, mint az egyenetlen, folytonos görbületeivel csak nagyon kis menetsebességet megengedő alapközién való szállítás. Ha azután a vasúti tarifát is figyelembe vesszük, mely Annavölgyről Dorogig a 14 km vasúti vonalon terheli a szenet, mely amúgy 16. ábra. Benzinmozdonnyal való szállítás Annavölgyön. is Dorog érintésével kerül a fővárosba, teljesen indokolt volt az Annavölgyre való szállítást beszüntetni. $3 | Reimann-altáró az 1. ábrában feltüntetett nyomon, nagyrészt mészkőben haladt az Annavölgyről is szembehajtott táró felé, s a lyukasztás gyorsítására Auguszta-akna I. sz. légaknája is fel lett használva, melyből két ellenvágat hajtatott. A lyukasztás 1924 augusztus 18.-án be is következett, s így 1925-től az annavölgyi benzinmozdonyok, majd sűrített levegőjű gépek, végül az altáró villamosítása után villamos mozdonyok vontatták a tovább is annavölgyinek nevezett, de Csolnok területe alól kitermelt szenet a dorogi szénosztályozóhoz. Az annavölgyi és sárisápi munkásság bejárása, s az üzemvezetés ellátása végett az annavölgyi lejtakna tovább is megmaradt, s hogy annak gépüzeméi, s végnélküli kötél-szállítóberendezését és szivattyúját ki lehessen kapcsolni, a Reimann-altárót meghosszabbítottuk úgy, hogy Annavölgyön — a vasútállomás közelében — a külszínre torkol. A 90-es években, amikor a helyiérdekű vasút megépítése terveztetett, kézenfekvő volt Annavölgy termelését a Vilmos-aknán való felemelés és az állomáshoz való lefékezés helyett direkt kiszállítani, s ezért a 800 m távolságot egy, az állomás közelében indított táróval kívánták áthidalni, mely táróból 400 m-t el is készítettek, de azután a tervet elejtették. E 400 m tárót újranyitása után folytattuk az annavölgyi lejtaknáig, majd az 1924 év végén megtörtént lyukasztás után a lejtaknát beiszapoltuk. E lyukasztással a Reimann-altáróból tulajdonképen alagút lett, melynek hossza a dorogi nyílástól Annavölgyig 6850 m. Az 1927 évi koncentrálási szükségesség a termelési költségeknek apasztása céljából az annavölgyi üzemvezetés feloszlatásához vezetett, s annak ellátását Auguszta-akna üzemvezetősége vette át. Az annavölgiji üzem életének fontosabb eseményei. Annavölgy történetéből az 1878-i Vilmos-aknai vízbetöréstől eltekintve, melyről később még megemlékezünk, felemlítésre méltó esemény az 1903 november 18.-án Paula-aknában három áldozattal járó szerencsétlenség, melynek oka az volt, hogy feltöréssel belyukasztottak az 1868 év körül felhagyott egyik bányaüregbe, s annak vize gázokkal telítve oly hirtelen csapolódott le, hogy a felszabadult gázok az ott dolgozó három ember halálát okozták. Az annavölgyi bányászattal összefüggő események között felemlítendőnek tartom — bár lulajdonképen már csolnoki területen történt — az 1914 január hó 24.-én történt bányatüzet és robbanást, mely különös példája annak, hogy a bányászatban milyen véletleneken múlik sokszor az emberek sorsa. A 17. ábra mutatja be az annavölgyi bánya térképét 1914 évben. Üzemben volt a Steinriegel bányamezőn kívül az alsó rész, melyben nagy nyomás
