Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
III. rész. Bányászatunk jövője
180 gyenge sínekből épült egyes vágányon az annavölgyi lejtakna alá, honnan óránként 3 vagon teljesítményű felvonóval a szén régi primitív szénosztályozónkra került. A szénosztályozótól a már ismertetett külszíni vasúton és siklón jutott a szén a rakodóra, s onnan a H. E. V. szállította Dorogon át rendeltetési helyére. A lejtakna kis teljesítménye miatt 1 műszakos telepítésre gondolni nem lehet, de a drága szállításon is segíteni kell. Annavölgy szénvagyona 8 millió q volt akkor, mely 6 millió q-val gyarapítható, s így 10 évi üzemet számítva, termelése 75% emelést enged. Az üzem erősen tagozott, kisebb mezőkből tevődik össze, melyeken belül a 3 padban települt szén fejtése miatt igen sok sikló és ereszkeüzem szükséges, a nagj' duzzadás és a sok vető miatt pedig nagyobb teljesítményű frontfejtés nem lehetséges, de a kis mezőkön belül is lehetetlenné teszi a termelés koncentrálását a rossz lösz iszapanyag, mely mellett a lefejtett szelet tömedékanyagának megkeményedésére hosszú ideig kell várni, s ezért sok mezőt egy időben üzemben tartani. A szakértők szerint jól átgondolt, az adott viszonyokkal számoló fejtésmód a következő: A sikló vagy ereszke talpán a telep fekiijén csapásmenti folyosót készítettünk, melyből 50 m-ként egy-egy, 4 m széles fejtéssel harántoltuk a telepet. E fejtés beiszapolása után a két fejtés között harántfolyosó készült, s abból jobbra, majd balra 4 m széles csapásmenti fejtést szedünk ki a fenti haránt fejtésekig. E csapásmenti fejtések beiszapolása az előbbi harántfejtések iszapján készített folyosóról történik. A fejtés teljesítménye éppen a rossz iszapanyag és a nyomás miatt gyenge, vájáronként 33 q, s ennek legalább 50%-kal való fokozása kívánatos. Egyébként az elővájásokban is ugyanez a hiba, ott is csak 80 cm fúrólyukakat készítenek, s így az előhaladás műszakonként maximálisan 1 m. Az öngyulladásra hajlamos vagyis könnyen oxidálódó dorogi szénnek másik hátránya, hogy a bánya hőmérséke igen magas, dacára a kis számú telepítéshez elégségesen méretezett 1500 m3 ventilátornak. A magas bányatemperatura is a teljesítmény rovására esik, mit sokan egész 30"/o-ra becsülnek és éppen azért az erre fordított áldozatnak meg kell hoznia kamatját. A légvezetésen segítendő, mint már hangsúlyozták, nem a légmennyiség gyarapítására kell itt gondolni, hanem a légutak rövidítésére új légaknák beiktatásával, mint ahogy az üzemvezetés ezt a dorogi lyukasztással tervezi is. A vízemelés egyelőre csak annyiban jön számításba, hogy az iszaptömedékelés szükségletét kell ellátni, mert egyébként az egész bányászat a víznivó körül mozog, s így vízemelésre csak a +60 m szintben megfúrt szénterület feltárásánál lesz szükség. Az üzem ismertetése után szakértők javasolják, hogy miután a szénva- gyon a sárisápi megfúrt szénnel együtt csak 20 millió q, melyből egyelőre csak a feltárt 8, illetve 14 millió q vehető komolyan számításba, 40 vagon napi termelést lehet csak a legközelebbi 12 évre előirányozni, mely mennyiség az első időben több lehet, később pedig, mikor Reimann-akna teljesen kifejlődik, kevesebb. Megállapítják szakértők, hogy Annavölgy e rövid élete dacára is érdemes a Reimann-altárót ide meghosszabbítani, mert szállításban, vasúti fuvarban annyi megtakarítás érhető el, hogy a táró kiépítése egy év alatt megtérül. Ugyancsak ajánlják az alapköziét Annavölgyre a külszínig meghosszabbítani, hogy a táró az annnavölgy-sárisápi munkásság beszállítására, valamint Annavölgy lakóinak Dorogra való közlekedésére legyen felhasználható. Reimann-altárónak Annavölgyre való meghosszabbítására a vízemelés szempontjából is rendkívül szükség van, mert a mélyebb teleprészekbe hatolva, vízemeléssel kell számolni. A vizet pedig altáró nélkül a gurítón át kellene a külszínre emelni, ami lényegesen megdrágítaná a termelést. A 2 km hosszú altáró elkészítéséhez legalább IVa évre van szükség.
