Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
III. rész. Bányászatunk jövője
178 300 vagon termelés mellett 85—9 millió q évi termelést számítottunk ki, amit el is értünk. Az egyéni és összteljesítmény fokozására ajánlott lehetőségeket lelkiismeretesen kihasználtuk, amennyire viszonyaink azt engedték, s láthatjuk az alábbi táblázatból évi termelésünk mellett az egyéni, vagyis vájár teljesítmény s az összteljesítmény emelkedését: Fv 'Poi’in nme • VájárteljeÖsszlétszámra 1 cl UlclC8 • sítmény : eső teljesítmény 1920 3,411.000 q 3470 q 4 22 q 1921 3,810.000 n 35-00 „ 4 69 „ 1922 4,078.600 n 35-31 „ 4-64 „ 1923 4,445.000 33 89 „ 4-32 „ 1924 4,395.100 n 31-80 „ 4-24 „ 1925 6,280.000 35 02 „ 7 00 „ 1926 6,050.000 M 3674 „ 7-82 „ 1927 6,780,000 38-95 „ 7-87 „ 1928 7,400.000 37-88 „ 8-06 „ 1929 8,450.000 40-95 „ 8-36 „ 1930 7,462000 w 40-30 „ 8-50 „ 1931 7,300.000 „ 42-41 „ 9-27 „ Legelső törekvésünk volt természetesen kerületünk főkérdését megoldani, megfelelő tömedékanyag beszerzését biztosítani, s tagadhatatlan szakértőknek rendkívül érdeme azzal, hogy 118 gépírásos oldalú véleményüknek csaknem minden oldalán hangoztatva a homokanyag szükségességét, nagyban segítettek minket e nagy invesztíciót igénylő probléma megoldásához. Zelovich Kornél műegyetemi tanár tanácsa és tervei szerint azonban, szakértők ajánlatától eltérően, nem kötélpályát, hanem villamos mozdonyokkal dolgozó adhéziós vasutat választottunk, mely Sátorkő-puszta 80 hold 111. ábra. Kotrógép a homoktermelésnél. homokterületén baggerekkel termelt homokot 3"5 km hosszú, max. 28°/oo emelkedésű pályán Tömedék-aknánk közelébe szállítja, s ott siklópályának adja át az 1'9 m8 ürtartalmu csilléket. A sikló 900 m hosszú úton a Sátorkőről +127 m szintből elindult homokot +182 m szintről + 312 m-re emeli, honnan vízsugárral közvetlenül a bányákhoz vezetett iszapcsővezeték tölcsérébe adagoljuk, avagy a 20-22.000 m8 homok tárolására alkalmas gödörbe ömlesztjük (111., 112., 113. sz. ábrák). A homokszállítás ilyetén megoldásával el tudjuk látni Reimann-akna műveleteit teljesen, Auguszta-aknáét pedig a +140 m szint felett még 20—25 m-rel. A homokvasút, mint már elől említettük, korszakot jelent bányászatunkban, s 1923 március közepe fordulópontja kerületünknek. A kitűnő homokanyaggal való tömedékelés úgyszólván minden problémánkat megoldotta, elmaradtak a gátszakadások, bányatüzek, a minden tekintetben kiváló frontfejtés, ahol csak a helyi viszonyok megengedték, általánossá lett, a fenntartás a koncentrált termelés
