Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
16 Zsigmondy-nak 1852-ben készült térképéből (8. sz. ábra) azt olvashatjuk ki, hogy az eocén széntelepeknek a dőlés mentén mélyebb ponton való feltárása céljából Maschinen Schacht néven már a későbbi Paula-aknát is lemélyítették, azonban a remélt 65 m-ig a széntelepet nem kapták meg s így egy keresztvágattal kutatták azt fel. A további feltárás biztosítására még egy új, Ferenc József nevű aknát is mélyítettek, azonban látva azt, hogy a Maschinen Schacht igazolása szerint az eocén-telepek mélyen le vannak vetve, azt 42 m után abbahagyták. 8. ábra. Annavölgy bányatérképe 1852-ből. Ugyancsak Zsigmondy-nak 1857-ben készült térképéből (9. számú ábra) látjuk, hogy a bányászattal éppen a vetők miatt megakadtak, s kénytelenek voltak újból visszatérni az oligocén Anna-telep fejtésére, mellyel a 10. számú ábra szerint 1866-ban elkészültek s az egész bányászat holtpontra jutott. A mélyebb szintre vetett eocén-széntelepek feltárása új s nagyobb tőkét igényelt, mit akkor az uradalom áldozni a salgótarjáni vasút kiépítésével bekövetkezett dekonjunktúra miatt valószínűleg nem látott reálisnak, s így az egész szénjogot, a bányászathoz szükséges épületekkel, felszerelésekkel együtt 1868-ban Dräsche Henrik-nek adta el, ki egy év múlva részvénytársaságot alakít a „Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten“ név alatt. Miután a szomszédos csolnoki terület bérlete már 1860 óta ugyancsak Drasche-é volt, Annavölgy megvásárlása után a két bányászat egyesült, a föld alatt összeköttetést nyert, s tulajdonképen annavölgyi területen termelés egy-
