Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
148 eszközölt átfalazás után, megfogni, mely idő után a víz nem folyik többé az altáróba. Világos azonban, hogy a felülről lecsurgó víz nem szűnt meg, hanem tovább folytatja útját a triaszmészkő felé, mihelyt e tökéletes elfalazás után a szívóhatás újból érvényesült. Auguszta-II. légakna mélyítésekor 500—700 liter vizet kaptunk a harán- tolt homokkövekből, mert az aknát ismét egy vízgyűjtő medence mélyebb pontjára mélyítettük. E vizet hónapokon át emeltük, tehát állandó hozzá- folyásnak tekinthető, mely az akna mélyítése előtt és után ugyancsak a közelben lévő nagy vető mentén találhat levezetést a fekümészkőbe. Természetesen azt mondhatnék, hogy ez az 1—2 pont nem döntheti el a kérdést, mikor a sok-sok kilométeres eocén bányászat ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Azonban figyelembe kell vennünk azt, hogy a veszélyes vízszínt alatt mozgó eocén bányászatunkkal olyan vetőt nem igen tártunk fel, melynél a mészkövet szabaddá tettük volna, illetve ha ilyet megközelítettünk, abból már előbb kaptunk vizet, semhogy a vetőt felfelé megfigyelhettük volna, vájjon vezet-e az a külszínről vizet vagy sem. A régi Tscheball-féle adatok sem cáfolhatják meg állításomat, mert mint még Pauer leírásából is olvashatjuk, a régiek annyira kerültek minden meddő munkát, hogy a tulajdonképpeni széntelepnek határát sem igen hagyták el, de ahol eddig egy, az említetthez hasonló fővetőt harántoltunk, ott a lefelé áramló vizet mindenütt láttuk. (Pl. a a Frischmann-lejtakna alatt lévő fővető ca. 150 liter vízzel, a Teréz-aknától Annavölgy felé hajtott mészkővágatban csurgó víz stb.) E megállapításnak azért van fontossága, mert az osztálygeológusok a karsztvíz eredetére nézve csak a mészkő- vagy dolomit-kibúvások felületére eső csapadékot vették számításba és így a bányavidék mészkő kibúvásain át a mészkőbe jutó vízmennyiség elenyésző szám lenne. Annak illusztrálására, hogy a széntelep fedőjének csaknem 100 m vastag agyagmárgás sorozata a víz lehalolását megakadályozni képes, felemlítik, hogy az eocéntelep fekvőjét képező 10 m agyagréteg már rendesen teljes védelmet nyújt a magas hidrosztatikai nyomás alatt álló víz betörése ellen. Végeredményben megállapítják, hogy a „területünk mészkőrögeibe leszi- várgó víz csak eg}7 részét képezi a mészkőben keringő vízmennyiségnek; nagyobb része nyilván a távolabbi környékből ered, s mozog területünkön át ismeretlen kilépési helye, illetve helyei felé, miközben a bányaüzemek veszteségét (kb. 13 m3) a beszivárgó víz csekély mennyisége nem pótolja ki.“ A kérdés eldöntése gyakorlatilag azért bír nagy jelentőséggel, mert abból fogalmat alkothatnánk a fekü mészkőben keringő vízmennyiségekről. Azt már 1920. évben mindnyájan átéreztük, hogy az 1910. évi theória csődje folytán a vízkérdést gyökeresen meg kell oldanunk, ha a mind mélyebbre hatoló bányászatunk lehetőségét biztosítani akarjuk, de azt is láttuk már, hogy a központos víztelenités gondolata bár nagyon kecsegtető, nem olyan egyszerű feladat, hiszen volt idő, mikor a geológusaink által említett 13 m8 vízemelés a két bányatársulatnál együttesen huzamos ideig 30—40 m8-t tett ki anélkül, hogy a víznivót valahol is sikerült volna sülyeszteni. Ha most már a tái'gyalás alatt lévő munkából azt olvassuk, hogy Tata forrásai 138—174 m3-t tesznek ki percenként, a budai hőforrások vizét 89 m8-re becsülték, ezenkívül az ebszőnyi patak 20 m8, a dorogi patak 15 m3 vizet adnak évi átlagban, a dunaalmási hőforrás, az esztergomi várhegy forrásai legalább 10 m3 vizet fakasztanak, bányáink egvidőben 30 m*-t emeltek ki, összesen 270 m8 vizet látunk már percenként keringeni, mely mennyiségnél sokkal többet tehetnek ki azok a források, melyek Dunaalmáson csakúgy, mint az esztergomi várhegynél, valamint Budapesten közvetlenül a Duna medrébe torkolnak. Mindenkinek feltűnhet, hogy amikor a Duna befagy, vagyis összefüggő jégkéreg borítja, akkor az Erzsébet-hid közelében nagy területen jégmentes a víz felszíne, mert a Duna medréből fakadó hőforrások az egész víztömeget felmelegítik annyira, hogy befagyni nem képes. Ha ezenkívül elkép
