Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
143 egészen biztosra vehető. Reimann-aknából az ereszkével megnyitandó mély- művelés felől a keresztvágat ellenvájata szintén telepítendő, s ugyancsak egyidejűleg Reimann-aknát is le kellene mélyíteni a -Mi m szintre, s ha a keresztvágat elkészült, a mai szivattyúkamrát annak szintjére kell lehelyezni. Mindkét vizemelő berendezés most már kölcsönösen óriási tartalékot képez, melynek összteljesítménye 108 m3 percenként s ez már nemcsak biztonságot nyújt, hanem lehetővé teszi a mű további fejlesztését, s befejezését, egyrészt Auguszta-akna XV. ereszkei mezejének, másrészt Tömedék-aknának bekapcsolásával is. A biztonság végett Tömedék-aknán egy harmadik, de lényegesen kisebb szivattyútelep szerelendő fel, s a keresztvágatot elzáró berendezésről Tömedék- akna felé is gondoskodni kell. E vízemelő berendezések beépítése és a 25 km hosszú hatalmas zsomp- vágat a dorogi bányászatnak csaknem tökéletes biztonságot fog nyújtani, de ez lehetővé fogja tenni azt is, hogy az annyira rettegett déli fővető most már veszély nélkül harántolható, s így a tőle délre eső szénterület bányászata is megkezdhető. E déli területre egyébként külön aknatelepítés szükséges, mely ily módon megtakarítható, az üzemek Reimann-aknához központosítva maradnak, a szállítás pedig a mai altárói berendezéssel azonosan rendezhető be e mély szinten. Nagyobb vízbetörésekre most már nem kellene gondolni, mert a legtöbb vető harántolva volna, bár jelentős vízhozzáfolyással számolni kell javaslatunk megvalósítása esetén, azonban az előadottak után ennek fokozatos csökkenésére számítani lehet. A vízveszélyes szintnek ca. 120 m-rel való leszállítása a dorogi bányászatnak fő célja kell legyen, mert így emberi számítás szerint a +0 szintig minden szénvagyon kifejthető, a vízveszély — e bányászat rossz szelleme — évek hosszú sorára megszűnt, s így előreláthatólag egy egész nemzedék, ha nem is gondtalanul, de nagyobb biztonsággal hozhatja fel áldásos munkájával az anyaföld drága kincsét. Kaltowiz, A. Pistorius s. k., Mittel-Lazisk 0/g., Dr. Ebeling s. k. 1920. dec. 31. Válasz Dr. Pistorius és Dr. Ebeling szakvéleményére. Szakértők vizsgálatának eredményét, a hatalmas tanulmányt értékesítendő, 1923. április 23.-án hasonlóan részletes, kerületünk bányászatának minden kérdésére kiterjedő jelentést dolgoztam ki, viszonyainkra átültetni igyekezvén mindent, mit megvalósíthatónak tartottam. Természetesen a vízkérdés-komple- xumot is részletesen tárgyalás alá vettem újra, s a jelentésből idézem az erre vonatkozó részt, mert mint már elől említettem, a kérdés fejlődését szeretném bemutatni, érzékeltetni azt a rengeteg tépelődést, munkát, izgalmat, mely bányászatunk mai éleiének lehetőségéhez vezetett. Az egyes aknák szivattyútelepeink kiépítésére vonatkozó megjegyzések teljesen helytállók, azoknak nagyobbítása, s olyan kiépítése, mint a Reimann- aknai elzárható szivattyúkamráé, természetes törekvésünk kellett legyen. El is készítettük azok terveit éspedig Auguszta-aknában annak lejtaknája alatt a + 6 m szinten kívántuk a szivattyúkamrát elhelyezni egyelőre a meglévő 8 m3 szivattyúval, melyet fokozatosan 30 ms-rel erősítünk meg. Hozzá is fogtunk a szivattyúkamra megépítéséhez, s azt téglafalazattal építettük meg, azonban a rendkívül nagy közetnyomásban a tégla összemorzsolódott. Megkíséreltük Mihailich műegyetemi tanárnak a helyszínén tett tanulmánya után tervezett és számított vasszerkezettel biztosítani a szivattyúkamrát, azt betonnal kiöntve, azonban ez sem volt képes a nyomásnak ellentállni, s akkor ékalakúra faragott s gyalult 1 m, majd 50 cm hosszú 20—20 cm szelvényű tölgyfával raktuk ki a körszelvényű kamra oldalait. Természetesen mindeme munka közben vasajtók beépítésére, a zsomp- vágatokkal elzárható csövekkel való összeköttetés létesítésére gondolni sem
