Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
A keletkező humusz már nem engedi az egész csapadékvizet a mészkőbe hatolni, egyrészt a növények is felfogják, s ami mégis utat tör magának a mészkőbe, az már magával sodor egy kevés humuszt is, elzárva a nyílásokat, melyekben eddig a víz oly zavartalanul folyhatott le. Ha ez egyszerű védekezésen elgondolkozunk, önkénytelenül vetődik fel a kérdés, nem lehetne-e a mi mészkövünk nyílásait is ily mesterséges úton elzárni? Azt hiszem, igen. Az iszapolási tömedékelés, mely a mi homokunkkal oly olcsó külső termelést biztosít a fecskendezéssel való fejtés folytán, kínálkozik e célra alkalmasnak, s ha mindjárt hosszú évek munkája árán is, de meg kell hoznia az eredményt. Beláthatatlan perspektíva ez esztergomvidéki bányászatunkra, melyet első hallomásra humbugnak fognak talán tartani, de vájjon nem látszott-e annak az erdész munkája, mikor a kietlen kopár sziklákat egy apró moszatfaj- tával beültetni kezdte? Mindenesetre megfontolandó, s csak a kitartás szükséges hozzá, mint minden egyébb problémának a megoldásához. További vizsgálódásunkra alkalmas volt Ferenc-akna említett barlangja, melyet felnyitottunk, hogy lássuk, miképpen néz az ki a természetben. A barlangban a víznivóig kristálytiszta víz volt, s miután minden irányban egészen összeszűkült, s csak egy-egy repedésben folytatódott, ezzel is igazolva láttuk feltevésünk helyességét, hogy mészkövünk vetői mellett képződött barlangok, üregek nincsenek nagy csatornákkal egymással összekötve, hanem egyes rezervoárok, melyeknek vizét lecsapolva, már csak állandó — de általában leküzdhető — hozzáfolyással kell számolnunk. Beiszapoltuk a barlangot, s 400 m3 homokkal megtelt a víznivóig, azt a részt azonban, mely beomolva okozta a leírt jelenséget, nem láthattuk. A Ferenc-aknai vizsgálat után Auguszta-aknánkban, az említett + 81 m szintben történt vízbetörés felett, a víznivóban szintén meg akartuk vizsgálni, hogy honnan kaptuk a vízbetörést, s ha ott egy kiürült barlangot találunk, theóriánknak helyességét fényesen igazoltuk volna. Behatoltunk tehát a II. szint felett a mészkőbe, de a barlangra nem akadtunk, s így a további kutatással felhagytunk, pedig, mint az 1920. évi Bányászati és Kohászati Lapok nov. 15.-Í számában megjelent előadásomban említettem : „a 80-as szinten, hol a vízbetörés történt, könnyen megtalálhattuk volna a barlangot, hiszen a viz mészkődarabokat hozott magával. De ha láttuk is, hogy a víztartó kiürült, mégis ki meri megkockáztatni, hogy az üregeket teljesen felnyissa, s a bányát esetleges katasztrófának tegye ki, már pedig Auguszta-akna egész mezején keresztül vonul e nag)r vető, melynek bármely pontját közelítettük meg, vizet kaptunk, s miután az egész bányában csak e vető mellől kaptunk vizet, biztosra vehető, hogy e vetővonal üregeinek beiszapolásával Auguszta-akna vízkérdése nagyjából meg is lenne oldva.“ Később, mint látni fogjuk, beigazolódott, hogy bizony a barlang Auguszta- aknánál nem ürült ki, s hogy milyen dimenziói lehetnek, mutatja az abba beiszapolt 22.000 m3 homok és 220 waggon cement, tehát láthatjuk, milyen szerencse volt, hogy nem bizakodtunk el a theóriával, s nem indultunk a + 80 m szinten neki a kiürültnek hitt barlangnak. Elpusztult volna Auguszta- aknánk, soha jóvá nem tehető kárt okozva társulatunknak, úgy anyagi, mint erkölcsi vonatkozásban. Viszont láthatjuk, hogy milyen közel jártunk már a mai cementálási eljárásnak nevezett megoldáshoz, a mészkőüregek kitöltésével, s mennyire előbbre volnánk e kérdésben, ha erélyesen folytatjuk már 20 évvel ezelőtt a barlangok felkutatását, s tömedékelését. Egyelőre azonban Auguszta-akna, Annavölgy, Tömedék- és Ferenc-akna termelt, tehát azt hittem, nagyobb szolgálatot teszek bányászatunknak, ha egy újabb mezőt kapcsolok be életünkbe, s igy az Esztergomvidéki Kőszénbánya Schmidt: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése. 9
