Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)

II. rész. Vízkérdés

II. RÉSZ.

Vízkérdés.

Az esztergomi szénmedence bányáinak leírásával képet óhajtottam nyújtani arról a fejlődési lehetőségről, mely hazánknak földrajzilag e legjobb fekvésű bányavidékére várt volna, ha a bányászat útjába nem áll annak legnagyobb ellensége: a víz. Miután — mint említettem — ez a kérdés képezi gerincét az egész esztergommegyei munkálkodásnak, legjobb lesz annak ismertetésénél betartani a vázolt öt korszakot, hogy lépésről-lépésre haladva ismerkedjünk meg a nehézségekkel, s tudjunk bírálatot mondani elgondolásainkról és törekvéseinkről.

Az első korszaknak a vizveszély tulajdonképeni megismeréséig terjedő időt választottam.

AJ A vízveszély felismerése.

Mint láttuk Hantken elgondolásából, az esztergomi szénmedence bányászatának fejlődését csakis a szállítási lehetőségtől remélte mindenki. Azt hitték, hogy egyedül a vasútnak kell megépülnie, s óriási lendület fogja azt követni. A vasút megépítése után tényleg egyszerre indullak meg a nagyszabású aknatelepítések, mindhárom társulat vállvetve igyekezett a szénpiac nyújtotta, úgyszólván korlátlan lehetőségeket kiaknázni. Annavölgynek a 90-es években biztosítva volt már hatalmas szénvagyona, Dorog: Samu- és Tömedék-akna üzemével állott készen nagyobb termelésre, a Magyar Általános Kőszénbánya pedig az A. és B.-akna telepítésével kívánta a versenyt tartani. Tokodon a Magyar Általános Kőszénbánya R.-T. altárójával igyekezett mélyebb pontról megközelíteni a már kifejlett bányászat folytatásában feltételezett, részben megfúrt széntelepét, ezenkívül Ebszőnyön is mélyített aknát.

Az Eszakmagyarországi Kőszénbánya R.-T. a Tokod községi területeket szerezvén meg, az akkori viszonyok mellett nagyarányú mélyfúrási programm- jának elvégzése után telepíti modern aknáit, építi kolóniáját. Az esztergomi medence fejlődésének magasba röpülő íve azonban hirtelen visszazuhan, egyszerre halotti csend borul a vidékre, a legtávolabbi Annavölgy és a Magyar Általános Kőszénbánya tokodi altárójának munkáján kívül megszűnik minden bányászati tevékenység, a kétség, az állandó bizonytalanság érzetét hagyva a még megmaradt kis bányászatnak is. A víz, ez ádáz ellenség, elvégezte gyilkos munkáját, elárasztotta az aknákat, elriasztva az esztergomi bányászattól vállalkozót, mérnököt egyaránt.

B) A víz veszély okozta deprimáltság ideje.

E depresszió szénmedencénk második korszaka, s a régiek felfogása a kérdésről két munkában nyilalkozik meg, melyek az esztergomi bányászattal kapcsolatban ez időben láttak napvilágot.

1905-ben a Bányászati és Kohászati Lapok 11. számában Pauer Gyula társulatunk főmérnöke ismerteti az annavölgyi barnaszénbányászatot, leírja az