Récsei Vikor: Az esztergomi Szent Lőrincz-templom maradványai (1893)
II. Régészeti rész - a) Alapfalak
TT. RÉGÉSZETI RÉSZ. a) Alapfalak. Történeti adatok és hagyomány útján tehát előre tudtuk, hol kell feküdniük Sz.-Lőrinc/. egyház maradványainak. Hozzájárult az a tudat, hogy az esztergomi iparbank épületének alapozásánál néhány évvel ezelőtt koez- kaköből épült erős alapfalakra bukkantak, nagy gyertyatartókat rézből és idorn- talanul széles, régi csengetyüt találtak, melyek a primási régiségtárba jutottak. Tehát ezúttal nem a véletlenség indított bennünket az esztergomi Sz .-kör iricz-tem pl om felfedezésére, hanem a Széchenyi-tér szabályozása csak alkalmat nyújtott, arra, hogy azt, a mit történeti adatok alapján amúgy is sejtettünk, fel is kutassuk. Épúgy mint a «Három szerveseii» helyén egy kerek templomnak, a városháza körül sz. Miklós, a Sz.-Király földeken pedig a régi Johanniták sz. /.süvm-egyházának alapfalait találhatnék. A helyszíni tájékozás czéljából mellékelem a IV. Táblán Esztergom mai alaprajzát. Midőn tehát 1892. évi szeptember havában az esztergomi főteret szabályozni és csatornázni kezdették, feszült figyelemmel kisértem a mélyítéseket s már akkor azon véleményt nyilvánítottam, hogy a templomot a Sz.-Lörinez-utezának (illetőleg halpiacznak) a Széchenyi-térre való torko- lásnál kell megtalálnunk. Jelentéktelen volt az az erős fal, mely a Széchenvi-téren még innen, a városház felé a főteret egész széliében átszelte s a melynek feltárásánál reményem újabb tápot nyert. Ez lehetett vagy valamely középkori palatium fala vagy a. Szent- Miklós-templom temetőfala, vagy később Bottyán kastélyának (mai városház) körfala. Kíváncsiságunkat fokozta az a hosszú pincze, melyet a folytatólagos csatornázásnál észak felé az ú. n. «Saskaszárnya»1) irányában találtunk. *) *) Ez is nevezetes ház, mert itt állott Szentje ispán palotája (domus Scene comitis) a melynek udvarán egy tölgyfa alatt ülve tanácskozott III. Béla 1175. országa nagyjaival és megerősítő egy a pannonhalmi apátság javára tett adományozását. Mon. stv. I. 124.