Prokopp Mária: A garamszentbenedeki úrkoporsó az esztergomi Keresztény Múzeumban (1982)

Az úrkoporsót tehát magyarországi, bányavárosi műhely készítette. Nehéz volna megmondani, hogy melyik szobrot melyik mester faragta, mivel stílusban igen közel állnak egymáshoz. Az egységes műhelyen belül a késő gótika különböző művészi törekvései, a stilizálás és a hű valóságmegfigyelés harmonikus egységben jelentkeznek. A különböző képzettségű mestereket közelíti egymáshoz a mély lélekábrázolás és a dekorativitás. Ez utóbbi jellemzi az úrkoporsó építészeti megformálását és díszítését is.

Az úrkoporsó a garamszentbenedeki apátság 15. századi belső berendezésének szerves része volt. A főoltár középső részét, amely később, a század végén készült, ugyancsak szobrok díszítették. A megújított templomot 1483-ban szentelték fel, amikor III. János, Mátyás király kedvelt embere, kancelláriájának tagja volt az apát. Feltehetően a templom felszentelésekor ajándékozta a király a pápától kapott szentvér-ereklyét az apátságnak. A szentvér kultusz Európa-szerte igen eleven volt a 15. században. Közép-Európában, így Magyarországon is a husziták tanítását kívánta ezzel az egyház ellensúlyozni, Mátyás király ereklyeadományozása is ezt a célt szolgálta. Garamszentbenedeken így még erősödött Jézus szenvedésének tisztelete, ezt bizonyítja a három fennmaradt és ugyancsak Esztergomban őrzött 15. századi Kálvária-oltár és az úrkoporsó is.

Az úrkoporsó, mint láttuk, jelentős helyet foglal el a kortárs faszobrászati emlékek között. A leírások szerint a bécsi Szent Ist- ván-templom 1437-ben készült úrkoporsója lehetett hozzá hasonló. Ezt a kerekeken mozgatható, gazdagon aranyozott fafaragású szentsírt 1687-ben még használták. Elülső oldalán külön hely volt a kehelynek. Feljegyzések tudósítanak a pozsonyi úrkoporsóról is, amelyet 1450 körül már javítottak.

A garamszentbenedeki úrkoporsó Magyarország Mátyás-kori művészetének remekműve. Az itáliai reneszánsz világát követő királyi és főúri központok mellett az ország nagy részében uralkodó, osztrák és délnémet ösztönzésekből táplálkozó késő gótika önálló hazai műhelyének kiemelkedő alkotása.