Prokopp Mária: Az esztergomi várkápolna gótikus falképeinek stílusvizsgálata (1973)
i8. AmbrogioLorenzetti: Concordia, részlet a Jókormányzás allegorikus ábrázolásából, Siena, Palazzo Pubblico egyszerű formákban is számos finom változatot mutató megoldásokban és a felületek bársonyosan meleg, festői színhatásában. (19. kép). Az arcokkal kapcsolatban többször említettük a kompozíciók elemzésekor, hogy többnyire háromnegyed profilban jelennek meg, éppen a lírai jellemzés érdekében. A részletek: az orr, a szem, a száj nagyvonalúan egyszerű és dekoratív megmintázása ugyancsak mesterünk költői- ségét tükrözi. Az orr nem oly keményen egyenesvonalú, mint Giottonál és a legtöbb tanítványánál. A kissé duzzadt orrcimpa — az esztergomi arcok egyik jellemzője — bár Taddeo Gaddinál is megjelenik, de plasztikusabb, keményebb formában. Az esztergomi orrok, alig észrevehetően, enyhén homorú vonalúak és Simone Martmi hosszú, vékony és hegyes orrtípusával szemben kissé tompának tűnnek. A felfelé repülő angyalfej rövidülésben bemutatott orr-ábrázolása — ismételten — mesterünk jeles kvalitására utal. Az archoz hasonlóan az ajkak lágy megmintázása is a trecento első felének protoreneszánsz életfelfogását tükrözi. A közvetlen természetességgel megfestett éneklő angyalarc (11. kép) az egyik legbeszédesebb bizonyítéka, hogy az esztergomi falképek a trecento első felének protoreneszánsz felfogását tükrözik. Hasonló elevenséggel — nyitott ajakkal —, lelkesen éneklő alakokkal az assisi felső-templom Szent Ferenc ciklusán találkozunk először, amelyet — többek között — Simone Martini ábrázolásai követnek az assisi Szent Márton kápolnában és a nápolyi Szent Rajos-tábla predelláján. —Tomaso da Modena Szt. Orsolya freskóm is eleven beszélő szereplők jelennek meg. Az esztergomi angyalfejhez hasonló beállítású éneklő angyalokat látunk például Ambrogio Lorenzetti köréhez tartozó — igen rossz állapotban levő — Montesiepi-i Maestá freskón. Itt a dicsfény is hasonló: csak két bekarcolt kör, sugarak nélkül. A sienai 16. A Majestas Domini ábrázolás töredéke az esztergomi várkápolnából zák. így az enyhén hullámos haj, amely a fület takarva omlik a vállra a finoman mintázott szakállal együtt lágyan keretezi az arcot, s egyúttal az ábrázolás zárt, összefogott jellegére utal. A Majestas Domini és a déli fal apostol-mellképének haj- és szakállkezelése, illetve elrendezése a nápolyi Donnaregina templom északi falának egyik prófétaalakjával mutat bizonyos rokonságot (17. kép). A századforduló római iskolájának szellemét őrző, Rusutinak tulajdonított falkép keményebb megoldását mesterünk festőién oldottabbá tette a sienai trecento, talán éppen Ambrogio Dorenzetti művészetének (18. kép) hatására. — A nyugati fal egyik apostol-mellképén (6. kép) a halántéknál kissé felfelé fésült haj, a trecento festészetben leginkább a fiatal evangélista János ábrázolására utal. A többi esztergomi apostol-mellkép fület takaró hajviselete ugyancsak általánosan ismert a trecento első felében a Giotto-tanítványoknál éppúgy, mint a Loren- zettiek freskóin. A haj kezelés fegyelmezettsége mesterünk nagyvonalú, freskófestő egyéniségére vall, aki líraiságát nem a csigákban gyűrűző és dekoratív vonaljátékot képező hajmegmintázásban juttatja kifejezésre, mint sok sienai és sienai hatás alatt dolgozó kortársa, hanem az 17. Cavallini (?): Próféta, Nápoly, Donna-Regina 194
