Prokopp Mária: Az esztergomi várkápolna gótikus falképeinek stílusvizsgálata (1973)
kokon látható bekarcolások arra utalnak, hogy a kápolna 1600 körüli évekre tehető beomlása és földdel való betemetése előtt, az 1543. évi török elfoglalástól kezdve csak rongálták a középkori freskókat. A császári hadsereg katonái, akik 1595-ben tíz évre visszafoglalták Esztergomot, sem kímélték a képeket, amint ezt a bekarcolt nevek és feliratok: „Rudolf Petz”, „Franz Fűz”, „hic fűit . . .” stb. mutatják [27]. A falképek 1934—38. évi feltárásával egyidejűleg a konzerválás és restaurálás munkáját M. Pelliccioli, római restaurátor személyes irányításával Pigazzini olasz restaurátor, jelenleg a római Központi Restaurátor Intézet munkatársa, Kákay Szabó György, a Budapesti Szépművészeti Múzeum restaurátora és Dex Ferenc végezte. A munka előtt és után készült fényképfelvételek — ma az Országos Műemléki Felügyelőség Fotótárában — meggyőzően mutatják, hogy csak a legbántóbb vakolathiányokat pótolták. A töméseket a természetes vakolatszínben hagyták meg, retusálási alig alkalmaztak. Fő feladatuknak az eredeti festékrétegek konzerválását tekintették. A második világháború nem okozott nagyobb pusztítást az esztergomi várban, de az ajtó-ablakok hiánya folytán az évek során a freskók sokat szenvedtek az időjárás viszontagságaitól. 1952-ben a Műemlékek Országos Bizottsága az esztergomi freskók újabb restaurálását rendelte el. E munka azonban kevesebb szakértelemmel folyt, mint a 30-as években. A restaurátor a hiányok eltüntetésére törekedett, így az említett vakolattöméseket ecsettel átfestette, s ezen túlmenően „a jobb esztétikai összhatás érdekében” az eredeti felületeket — főképpen az arc, haj, és szakáll-ábrázolásokat — is kissé korrigálta. Az így átfestett képeken a művészettörténész nem végezhetett stíluskritikai tanulmányokat. Szükségessé vált tehát a helyes restaurálás, amelyet a freskófelületek újabb pattogzása, pergése is sürgetett. Az elmúlt években, 1968—70-ben került sor a kápolna valamennyi falképtöredékének a modem restaurálás tudományos elvei szerinti alapos letisztítására, s a még meglevő eredeti festékrétegek konzerválására [28]. Az így elénk táruló kép, bár a korábbiakhoz viszonyítva szegényesebb — az említett alsecco-részek erős kopása és az átfestések letisztítása következtében —, de kétségtelenül valódi. A képek stílusa is egységesebbé vált a sok hamis, félrevezető modorosság eltüntetése után. így lehetővé vált az objektív stílusvizsgálat. A fentmaradt falképtöredékek egyrészt figurális ábrázolások részei, másrészt azokat kísérő dekoratív díszítés maradványai. Az utóbbiak között kell megemlítenünk a hajó oldalfalain, az apostol-mellképek alatt végigfutó, finom festőiséggel megmintázott, bordó és sárga színekkel váltakozó, függöny-motívumot, majd az efelett vízszintesen és a felmenő falak szélén függőlegesen futó, a Cosmaták márványberakásait idéző díszítő csíkot, amelyet különösen a trecento első felében előszeretettel alkalmaztak a festők kompozícióik keretezésénél (2. kép). Az oldalfalak festészeti díszét a csvícsíves záródásnál perspektivikusan rajzolt konzolos motívum zárja le (3. kép), amely alól több helyen a XIII. századi növényi ornamentika maradványai bukkannak elő. A konzolos párkány-motívum az ábrázolás .színhelyének térbeliségét jelzi, s ha nem is oly gyakori a trecento festészetben mint a cosmateszk-keretdísz, mégis számos példáját ismerjük, így az assisi S. Francesco felsőtemplomában a kereszthajóban (Cimabue) s a hajó , csúcsíves falzáródásai mentén, és a Szt. Ferenc sorozat alatt és felett. De megtaláljuk egész Itáliában: már a XIII. sz. végén Sa- lemoban (Chiesa del Crocifisso, kripta) és Nápolyban (Duomo, Cap.Minutolo és S. Domenico, Cap. Brancaccio (4. kép) XIV. sz. eleje), majd a padovai Aréna kápolnában, a pomposai Abbáziában és a rimini-i Sant'Agostino- ban éppúgy, mint a lombardiai Varese battisterojában is. Az esztergomihoz hasonló profilmegoldással azonban seholsem találkoztam. Az assisi festett konzolokon és ezek nyomán a nápolyi és salernói példákon az egyetlen homorú tagozatot levélmotívum díszíti. Duccio és Simone Martini konzoljai két homorú tagozatból állnak az 2. Az esztergomi várkápolna déli oldalfala 3. Konzolsoros díszítőfestés részlete az esztergomi várkápolna déli faláról esztergomi homorú és domború kiképzéssel szemben. Meg kell tehát állapítanunk, hogy az esztergomi konzolsor elegánsan nagyvonalú, biztos formái és a perspektivikus hatást a fényárnyékok és a színárnyalatok írnom festői- ségével fokozó megoldása — már elöljáróban is — mesterünk qualitására utal. — A szentélyben, az oroszlánkorongos románkori festést eltakarva, függőleges, színes sávokból álló dekoratív freskó-motívum került elő a feltáráskor. E freskót még az 1930-as években leválasztották a korábbi freskóról, és külön helyezték el a szentély falán (5. kép). E motívum felett vízszintesen futó, ugyancsak perspektivikusan rajzolt és finom fény s színhatásokkal kialakított konzolos motívum jelenik meg. E kon3 Művészettörténeti Értesítő 189
