Prokopp Mária: Az esztergomi várkápolna XIV. századi freskói (1966)
19—20. Részletek a Mária koronázását ábrázoló falképből. 22. és 37. sz. töredék. Esztergom. Mária Magdolna a halott lábát tartja, míg a többi körül- álló hangosan sír. Ezután János, Nikodémus és mások megkenik és becsavarják a holttestet a halotti lepelbe, míg Magdolna hangos sírás közben a láb körül tevékenykedik; végül Mária könnyek és csókok között utoljára búcsút vesz fiától, és fejét kendőbe göngyöli, a többiek pedig térdre esnek és csókolják Krisztus lábát, akit éppen visznek már a sír felé.8 A Krisztus siratása-ábrázolás második típusánál Mária a kenetkövön (amelyen Krisztus holttestét megkenték) ül Krisztus fejénél, vagy olykor a kő mögött térdel, de mindkét esetben átöleli Krisztus felsőtestét és ráborul. E típus legrégibb ábrázolásait a bizáncitól befolyásolt itáliai művészetben találjuk a XIII—XIY. században. így látjuk pl. a sienai Pinacoteca táblaképén (No 13. — 1270 körül). Itáliában később már nem ismerik a kenetkövet és azonosítják a szarkofággal, így az ábrázolások inkább közvetlenül a sírbatételt mutatják. Duccio is a sírbatételt ábrázolja Maesta-jának hátlapján: János, József és Nikodemus tartják lepelben Krisztus testét a nyitott szarkofág felett, Mária a sír mögött áll és fejét a fiáéhoz simítja, míg Magdolna magasra tárt karokkal sír. Kevesebb a körülálló, zártabb, egyszerűbb a kompozíció, csendesebb, líraibb a légkör mint Giottonál. — Duccio kompozícióját veszi át Pietro Lorenzetti is (10. kép) az Assisi-iS. Francesco alsótemplomának freskóján, bár az egyes alakok megmintázásában már érezzük Giotto monumentálisabb, plasztikusabb formáinak hatását. Ambrogio Lorenzetti predella képe is sírbatételt ábrázol, de itt a háttérben a Golgotára utaló keresztek alsó szára és a keresztről való levételt jelző létra is látható. (Siena, Pinacoteca.) Az esztergomi várkápolnában Pietro Lorenzetti tartalmi és formai felfogásához közelálló Krisztus sira- tása jelenetet tételezünk fel. Azt azonban, hogy önálló siratás vagy a sírbatétellel egybekötött siratás díszítette a kápolna valamelyik falát, e kis töredékből megállapítani nem tudjuk. A töredéken látszó harmadik glóriás fej lehet a halott Krisztus fejét tartó figura része, úgy mint Giotto képén, de lehet a sirbatevésnél segédkező, a leplet tartó szent férfi is, mint Pietro Lorenzetti kompozíciójában. — Elképzelhető, hogy az 5. számú töredékünk a körülálló alakok egyikének, talán — Giotto képéhez hasonlóan — Nikodemus ábrázolásának része. A köpeny nagyvonalú, plasztikus redőzése, a könyökben hajlított alsókar giottoi, ill. Pietro Lorenzetti-i monumentalitást jelez. Az északi mellékkápolnában in situ levő töredékes freskó Krisztus feltámadását ábrázolja. (27. sz. töredék, 11. kép) Jobbra az alvó őr ülő alakját, balra a nyitott szarkofág felett ruharedőket és a húsvéti zászló rúdj át marokra fogó jobb kezet látjuk. A feltámadó Krisztus fejét már a különálló, 28. számú töredékünk mutatja (12. kép). A feltámadás tényleges ábrázolása a korai művészetben ismeretlen, mivel az evangélisták csak a feltámadást hírül adó angyalról és a sírhoz menő asszonyokról tesznek említést. Az ókeresztény művészet főként szimbólumokat használ — kereszt és Krisztusmonogram babér- koszorúban, felette galambok —, de olykor megjelenik az asszonyok ábrázolása is a sírnál, ami tulajdonképpen 21. Maso: Mária koronázása. Assisi, S. Francesco 82
