Prokopp Gyula: Az esztergomi Víziváros (1979)

23. A Lippert József terve szerint kibővített és átalakított prímási palota dunai homlokzata. (Sattler Hubert 1888. évi festménye a Keresztény Múzeumban.) A kép jobb sarkában a Kis-Duna felett a sziget alsó csúcsára átvezető gerendahíd. A hídfő mögötti emeletes épület az irgalmas nővérek új iskolájának építésekor elbontott tanítóképző

tette el Simor érsek a plébániatemplom tornyainak hegyes sisakját is, valamint a sisak tövében elhelyezett vázákat és obeliszkeket, ugyancsak Láppert József terve szerint.

24. A Lippert-féle prímási palota kocsiszínjének alapozásakor talált kripta hat sírüreggel. (Lippert József tollrajza a Baujournal-ban. — PL — Acta Card. Simor — Cat.)

A felidézett néhány részlettel kívántunk áttekintést adni a Víziváros hét évszázadáról, amely nem egyszer túlnőtte a helytörténet körét, és a sokkal ősibb várral, valamint az egykori királyi várossal együtt ma is a magyar kultúra egyik fontos centruma.

Prokopp Gyula

JEGYZETEK

1 A Vízivároshoz tartozott a Postakapu előtti sáncoktól délre, a Hévíztóig terjedő területnek a Kis-Duna és a királyi városba vezető út közötti része is, ahol a 18. század második negyedétől kezdve már házak épültek (suburbium). A teljesség kedvéért figyelemmel vagyunk úgy erre a területre, mint a sáncrendszer megszüntetése után beépített területre (plaga subarcensis) is. Viszont nem foglalkozunk a Kis-Duna által alkotott szigettel, amely a Vízivároshoz tartozott ugyan, de mezőgazdasági terület volt. Meg kell azonban említenünk, hogy a sziget alsó csúcsánál volt az Esztergomot a Duna túlsó partjával összekötő repülőhíd (később hajóhíd) hídfője.

2 IV. Béla király oklevele Mátyás király 1465. évi átiratában maradt fenn. Eredetijét a Prímási levéltár (a továbbiakban: PE) őrzi, jelzete: Acta radicalia — Classis A.-no. 10. — Az oklevél szövegének ide vonatkozó része: ,,Item concessimus civitatem archi- episcopalem construendam et congregandam in territorio suo sub Castro Strigoniensi et domo archiepiscopali, ac forum fieri in eadem per totam diem sabbati. . . cum omnibus libertatibus, quae congru- unt civitati, a parte Danubii, indpiendo a quodam fonté calido scaturienti, qui est sub castro et fluit ad ripam fluminis Kysduna vocati, usque ad turrem archiepiscopalem Veprech vocatam . . . cum archiepiscopus Strigoniensis civitate careat appropriata et sibi vicinanti, ubi famulorum multitudine se et ecclesiam suam posset defensare ...”

3 Az érseki ház a mai bazilikától északra, a Dunára tekintő várfal mentén állott. A bazilika építésekor (1821.) elbontották, alapfalai ma is a talajban rejtőznek.

4. ,,Insuper civitatem castro annexam firmám edificavit et validam, quam moenibus solidissimis et turribus firmissimis pre- munivit, quam etiam Nemetvaras censuit appellare, in qua quidem civitate plures ecclesias fecit construere, quibus debita necessaria largiter condonavit” (Monumenta Ecclesiae Strigoniensis — MES — III. kötet p. XX.).

5 MES - III. kötet p. XIX.

6 Az előző években a jégár erősen megrongálta a falat, a szükségessé vált javítási munka céljára készült a rajz. — Feigler Ferenc az érseki uradalom építőmestere volt.

7 Gerő Győző: Az észtergom-vízivárosi Özicseli Hadzsi Ibrahim dzsámi (Archeológiái Értesítő — 1965. 2. szám) és Molnár József: Az esztergomi vár török erődítései (Műemlékvédelem — 1967. — 2. szám).

8 A kápolna történetét lásd a későbbiekben.

9 ,, . . . domus S. Mariae Virginis ordinis fratrum minorum de majoré, et S. Eadislai de minőre, alias nova civitatibus ...” (Monumenta Vaticana — Series I. — Tom. IV. p. 202.)

9/a ,,Fundum seu curiam domibus seu edificiis ornatum penes ecclesiam beati Eadislai regis a parte meridionali in suburbio castri Strigoniensis habitam, puta in nova civitate.” — Az esztergomi káptalannak 1429. november 16-án kelt okleveléből. (70 — 1 —14 jelzetű oklevél az esztergomi káptalan hiteleshelyi levéltárában, a Komárommegyei levéltárban.)

10 A bécsi Konsular-Akademie könyvtárában őrzött ,,Tapu- defter” (Katalog Krafft no. 290.). A kéziratnak Vác városára vonatkozó részét kiadta Fekete Eajos: A törökkori Vác (Bp. 1942.). Az Esztergomra vonatkozó rész fordítása csak gépiratban van meg a Komérommegyei levéltárban.

11 Ennek az utcának (akkori nevén Szt. János utcának) nagyobbik szakaszát beolvasztották a két háború között épült iskolatömbbe, a megmaradt kisebb része a mai Óvoda utca. A főutcát a barokk kor óta Úri utcának nevezték (piatea dominorum). Jelenleg a prímási palotáig terjedő szakaszát Bajcsy-Zsilinszky útnak, a további részét pedig Berényi Zsigmond utcának nevezik.

12 W. Sahm: Beschreibung der Reisen des Reinhold Eubenau — Königsberg — 1912. — I. rész — p. 72 — 76. — Idézi Eepold Antal: Az esztergomi vár története (Esztergom Evlapjai — VIII. 1936.) évf. — p. 61.)

13 Eukinich Imre: Auer János Ferdinand naplója — Bp. 1923. p. 108 — 114.

14 Az 1726. évi uradalmi összeírás (az uradalmi és középületeken kívül) a falakon belül 49, a külvárosban pedig 16 adóköteles házat sorol fel. Az 1786. évi összeírás szerint az uradalmi és polgári házak együttes száma 79. Az 1800 évi összeírás 58 házas zsellért (inquilinus domiciliatus) és 18 házatlan zsellért (subinquilinus) említ. (PE- Acta protocollaria — no. 101. 103. 109.)

15 ,,Sed hoc etiam Serenitas Vestra scire debet, ultra tales stipendiaries, spahias, et alios ordinarios praesidiarios, esse in qualibet arcé Turcica multos liberos milites, equites scilicet et pedites absque ullo stipendio degentes, séd solummodo locum pro sua conditione et stipendium exspectantes, si forte aliquem ex ordinariis praesidiariis decedere contigeret. Insuper esse et multos mercatores, quorum singuli vicém militis supplent.” (PE 8 Acta radicalia — classis V. no. 677.)

16 Eásd Gerő Gy. és Molnár J. cikkeit (7. jegyzet).

17 Horváth István múzeumigazgató beszámolója a komárommegyei múzeumi igazgatóság ,,Krónika” című kiadványának 1974. évi 2. füzetében.

18 ,,Ex quadratis lapidibus albis multigonum aedificium in formám rotundam, altum, templo par exstructum. . . interne etiam sedilibus in eum usum ex tegulis ustis adaptatis . . . munditie verő ea perlucida est, ut etiam supra duos homines elevata aqua diver- sitas lapidum in fundo discemi queat.” (Széles-Kézirat — PE — AEV. no. 1344.) Az 1816 — 17. évi „Status aedificiorum” (PE — Aedilia) szerint azonban már ,,ex integro desolatum inde a tempore, quo quadrati lapides artificiose iuncti, ab in tus excepti fuis- sent...”

19 Palugyay Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása — Pest, 1853. — II. kötet p. 87.

97