Prokopp Gyula: Az esztergomi Duna-híd (1982)
Egy összegben szerepel a következő évek bevétele is: 1792. évben 4346 forint, 1793. évben 4200 forint, 1795. évben 5072 forint, 1796. évben 5120 forint, 1797. évben 3671 forint 47 krajcár, 1798. évben 4273 forint 52 krajcár, 1799. évben 4243 forint. 1766 óta ismerjük már a díjszabást is. A július 4-én tartott megyegyűlés által megállapított „taxa” 31 díjtételt sorol fel. Két tétel vonatkozik a gyalogosokra (1, illetőleg 2 krajcár), aszerint, hogy teher nélkül vagy háti teherrel kelnek át, tizenkettő pedig a kocsikra (12 krajcártól 1 forintig). A megkülönböztetés alapja a kocsiba fogott igavonók száma (egytől hatig), illetőleg hogy üresen vagy teherrel kelnek át. További öt tétel az áthajtott négylábúakra vonatkozik, majd két tétel az ember által vont (üres, illetőleg megterhelt) kétkerekű kocsi vámját állapítja meg. Az utolsó tíz tétel a kocsikon szállított áruk (vas, bor, üres hordó, sózott hal, méz, olaj stb.) vámjáról rendelkezik. Ha a jégzajlás miatt veszélyes az átkelés, akkor kétszeres vámot kell fizetni.17 Az 1786. évi uradalmi összeírás mindössze annyit említ a repülőhídról, hogy ha a vámbevételt összevetjük a híd fenntartásának költségével, a repülőhíd viszonylag kevés jövedelmet (exiguum respective lucrum) hoz az uradalomnak.18 1800-ban újabb uradalmi összeírás készült, amely bővebben szól a repülőhídról. Kilenc évi átlagot véve 3819 forint 56 krajcár volt a repülőhíd évi vámbevétele a Kis-Dunán levő jármos híd vámjával együtt. Levonva ebből a híd fenntartásával járó költségnek egy évre eső részét, 2716 forint 31 krajcárt, az uradalom évi jövedelme mindössze 1103 forint 25 krajcár volt.19 A híd fenntartásának költsége részint évenként visszatérő, részint csak nagyobb időközökben ismétlődő kiadásokból tevődött össze. Az előbbiekhez tartozott az öt révész és a pénzbeszedő fizetése és természetbeni járandósága, továbbá az iparosok munkabére a hídnak ősszel, illetőleg tavasszal történt kies bekötésénél20 és a szinte állandó kisebb-nagyobb javításoknál. Az utóbbiak legjelentősebb tételei a kötelek és a hajók kicserélésével merültek fel. A hajókat rendszerint három évenként kellett cserélni. 1820 —1829-es években szintén az uradalom házi kezelésében volt a híd. Ebben az időszakban az átlagos évi bevétel 21 998 forint 39 krajcár, a kiadás pedig 12 316 forint 40 krajcár, tehát az évi jövedelem 9861 forint 59 krajcár volt.21 Az 1828. szeptember 9-én tartott megyegyűlés módosította a hídvám díjszabását. A szekerek vámjának korábban 12 krajcárban meghatározott alaptételét 6, illetőleg 4 krajcárra szállította le, megkülönböztetve a „külső 17 A 18. században még csak a fémpénzt ismerték. A számolás kétféle forintban történt, f „rajnai” és „magyar” forintban. Mindkét fajta forint csak számolási egység volt. A kraj- , cár a rajnai forint 1/60 része, a dénár pedig a magyar forint 1/100 része. Forint elnevezésű érmét nem vertek. A forgalomban volt arany és ezüst érmék (dukát, körmöci, a különféle 1 tallérok) értéke a forint többszöröse vagy tört része (fél forint, vagyis 30 krajcár) volt. jr A kisebb értékű érmék rézből voltak. Lásd a Révai-lexikon megfelelő címszavait. 18 PL-Acta protocollaria — Prot. 102. a Víziváros leírásánál (lapszámozás nincsen). 19 Ugyanott, Prot. 109. — 51 — 54. oldal. 20 A híd be- és kikötésénél az ácsok és kovácsok munkáján kívül robotmunkára is szükség volt, mégpedig 120—160 gyalognapra és 12 ,,vonyó”-napra (6 marhával), valamint az egész szentgyörgymezei molnár céh egy napi munkájára. 21 Ródli Károlynak már említett jelentéséből. Ez a jelentés, valamint a többi, még •említendő irat (ha más forrást nem jelölünk meg) a PL-nek a hídépítésre vonatkozó, két vaskos iratcsomójában található. Jelzetük: Aedilia — 1842-2-G, illetőleg a „Községek”- sorozat 887. számú csomója. 253
