Prokopp Gyula: Az esztergomi Duna-híd (1982)
A rév forgalmáról (pontosabban az ebből eredő jövedelemről) csak jóval későbbről, a török uralom idejéből (1543 — 1595 és 1605 —1683) van néhány adatunk. Békésebb időszakokban ugyanis sem az áruforgalom, sem az átkelés nem szünetelt. A török államkincstár pedig jogutódnak tekintette magát és ezt a jövedelemforrást sem hagyta kihasználatlanul. Így az esztergomi szandzsák 1570. évi összeírása szerint az esztergomi kikötő vámjövedelme 8920 „akese”, az esztergomi rév jövedelme pedig 21450 „akcse” volt.4 Esztergom 1595. évi visszafoglalása után ismét az érseké volt a vám és a rév jövedelme egészen Kutassy János érsek haláláig (1601), majd 1605-ig a komáromi császári hajófelügyelő (curator navium suae majestatis Coma- romiensis) szedte a bevételt.5 1683. október 28-án Esztergom végleg felszabadult a török uralom alól. A súlyosan sérült várat benépesítette a császári katonaság, a vár körül volt települések túlnyomó része azonban lakatlan pusztaság volt. Az újratelepülés csak Buda felszabadulása (1686) után vett nagyobb ledületet. Az érsekségnek, a régi földesurak, kiküldöttei már nyomban a felszabadulás után megjelentek ugyan Esztergomban a gazdálkodás megindítása végett, de csak az 1691 februárjában kelt szerződésben sikerült rendezni a viszonyt az érseki uradalom és a tényleges hatalmat gyakorló várparancsnok között.6 Ettől kezdve csak maga a vár maradt a katonaság kezén, és így ettől az időponttól számíthatjuk az uradalom többé-kevésbé zavartalan gazdálkodását, ideértve a révjog gyakorlását is. Az esztergomi uradalom számadásaiben,7 amelyek 1698. évtől kezdve — aránylag kevés hiánnyal — mindmáig fennmaradtak, számos adatot találunk a révre vonatkozóan. így a bevételi tételekből az uradalmi pénztárba befizetett összegeken felül azt is megtudjuk, hogy a rév az uradalom saját kezelésében működött-e, vagy bérbe volt adva, a rév díjtételeit azonban csak 1766 óta ismerjük. A kiadási tételek a révészek készpénzfizetésén és természetbeni járandóságain kívül a szükséges eszközök és anyagok (dereglye, csónak, lánc, kötél, szerszámok, cölöp, gerenda, palló stb.) beszerzéséről és az iparosok (ács, kovács stb.) munkabéréről szólnak. Az esztergomi révre vonatkozó első adat az 1698. évi számadás 123. tétele. Eszerint a rév egész évi bevétele (proventus totius anni ex portu Danubiali) 152 forint 19 dénárt tett ki. A következő legkorábbi számadás 1702-ből maradt fenn. Ennek 100. tétele a dunai és garami átkelő (trajectus Danubii et Grani) évi bevételét 190 forintban tünteti fel. A későbbi évek számadásai közül az 1714. évit említjük meg, amelynek 41. tétele szerint a dunai átkelő évi bevétele (proventus trajectus Danubii) 289 forint 20 dénár volt. Az 1715. évi számadás (23. és 24. tétel) már két dunai átkelőt említ, a felső (obere Donau Überfuhr) és az alsó (untere Donau Überfuhr) átkelőt. Ez utóbbi4 Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi összeírása (Bp. 1934. 29. o.) Az ,,akcse”-t többnyire 2 — 2,5 magyar dénárral vették egyenlő értékűnek (uo. 14—15. o.). 5 Prímási Levéltár (a továbbiakban: PL) — Aota radicalia — X. — Diversae relationes antiquae no. 3. 6 Ezt a szerződést az udvari kamara (Camera Caesareo-Aulica) kötötte Széchenyi György érsekkel. (PL — Aota radicalia — I. no. 49.) 7 Az érsekség számadásait (nem csak az esztergomi uradalomét) a PL számvevőségi levéltára őrzi. 248
