Prokopp Gyula: Az esztergomi Duna-híd (1982)

A következő évi Lipót-napi vásár alkalmával pedig 4,1 400 mázsa gyapjút, 2500 mázsa dohányt, 1500 mázsa faggyút, 1800 mázsa mézet és viaszt, valamint 120 szekér juh- és lóbőrt vittek át a hídon.

Az 1848. május 1-én kezdődő három évre Seeger Frigyes, a pesti hajóhíd bérlője vette bérbe a hidat évi 32 000 forintért. De alig telt el az első esztendő, midőn az 1849. év eseményei megsemmisítették a hidat.

A hajóhidat — mint korábban a repülőhidat is — óvni kellett a Duna jegétől, ezért a tél közeledtével szétbontották és a hajókat védett kikötőbe vitték.29 így történt 1848. év végén is. 1849. január elején azonban gróf Vrbna tábornok, a budai kerület katonai parancsnoka —nem törődve az erős téllel^ elrendelte a híd bekötését, hogy a császári csapatok számára megkönnyítse a Dunán való átkelést. Meg is kezdték a parancs végrehajtását, de égy éjjel a komáromi várőrséghez tartozó honvédek átfúrták a már bekötött, de őrizetlenül hagyott hajókat. Ezeket kiemelték ugyan a vízből, de a szükségessé vált javítások, valamint a jégzajlás miatt csak márciusban sikerült a híd bekötése. A nagy- sallói (április 19.) és kőhídgyarmati (április 20.) ütközetek után a császári sereg ezen a hídon vonult vissza Esztergomba. A visszavonulás befejeztével kikötötték a hidat, majd néhány nap múlva, amikor Esztergomot is kiürítették, a párkányi oldal járomhídját felgyújtották, az esztergomi hídfőt elbontották, a pallókat és gerendákat a vízbe szórták és az átfúrt hajókkal együtt a Duna árjára bízták. A bevonuló honvédek mindössze hét, erősen megrongált hajót, valamint horgonyokat és láncokat tudtak összeszedni. A magyar kormány rendeletére a még használható hídhajókat gőzhajóval felvontatták, a hiányzókat pedig máshonnét hozott hajókkal pótolták és így új hidat építettek. A Budát felszabadító (május 21.) honvédsereg ezen a hídon vonult át Érsekújvár felé. Július elejére azonban megfordult a hadi szerencse, a honvédeknek ki kellett üríteniök Esztergomot. A hídon átkelve csatlakoztak Görgeynek a Duna bal partján visszavonuló seregéhez. Ekkor ők maguk rombolták szét a nemrég általuk felépített hidat.30

A béke helyreálltával érezte csak igazán Esztergom, sőt még a távolabbi környék is, mit jelentett számára a hajóhíd. A városi tanács, a megye, sőt Geringer Károly is, az ország polgári kormányzója (der bevollmächtigte kais. Civil-Commissär für Ungarn) kérte, sürgette Scitovszky János érseket a híd helyreállítására. Az érsek maga is óhajtotta a híd megépítését, de egyelőre — anyagiak híján — nem kezdhetett hozzá. A tized és az úrbéri szolgáltatások elvesztése, valamint a háborús események okozta károk megrendítették az érsekség anyagi egyensúlyát és emellett még törlesztetlen volt az 1840-ben felvett 100 000 forint kölcsön nagy része. Csak 1851 elején jutott abba a helyzetbe, hogy a káptalantól felvett újabb 20 000 forint kölcsön segítségével új hidat építtessen. Ezt a hidat 1851. május 29-én adták át a forgalomnak. Építése 32 000 forintba került. Hosszúsága a parti hídfőkkel és „dobogó hidak”-kal együtt 250 öl, szélessége pedig a gyalogjáróval együtt 4 öl és 2 láb volt. A középső szakasz 37 hajóból állott, a hajókba beépített keményfa

29 A hídhajóknak, valamint a nagy-dunai hajómalmoknak is a Kis-Duna volt a téli kikötője.

90 Kruplanicz Simon prímáéi jószágigazgatónak 1849. december 17-én kelt 879. számú jelentéséből, illetőleg Braun József vízivárosi bíró, Tóth József vízivárosi tanácsos és Benka Antal vízivárosi jegyzőnek az esztergomi járásbíróság előtt 1852. május 23-án tett tanúvallomásából. (PL-Archivum juridico-oeconomicum — militaria et bellica — fase. K.)

258