Mucsi András: Emlékkönyv (1909)
VI. Bőythe Miklós prépost
82 BŐYTHE MIKLÓS PRÉPOST szerzett vala, egy vörösbőrbe kötött Missale Romanummal egyetemben a győri székesegyháznak hagyott. Egy piros, aranyszövetből készült oltárkárpitot (antipendium) az Űrteste nagyszombati oltárának rendelte adatni az alsódiósi határban vett réttel, azon- képen szőlőcskéjével együtt, melyet in promontorio Nagistegi (Nestich ?) 45 forinton vásárolt, minthogy ez oltárnak ő volt a gondozója. Meg nem feledkezett Pisky János csanádi püspökről, régi barátjáról, kit emlékül egy ezüstbe foglalt fmdzsával ex terra sigillata fictili tisztelt meg; nemkülönben Rozsnyay János szentszéki jegyzőről, kinek szintén egy kivül-belül arannyal futtatott ezüstfindzsát hagyott, in cuius imo fundo effigies iacentis conspi- citur. Csőgér Gergely győri jegyzőről is megemlékezett, azon- képen P. Vodiskának, rendes gyóntatójának szintén ezüstcsészét adatott emlékül, melyet maga is Suskouth Jánostól (?) kapott, fekete, bajor szövetből (ex matéria Bawarin) készült köpönyegével együtt. Megjegyzendő, hogy Bőythe hat lovat tartott, négy kocsija volt; volt hímzett ágyneműje, ezüst mosdótála a hozzávaló ezüst kannával; még Győrből hozott két díszes asztalt, az egyik márvány, a másik összetolható (complicabilis), hét bőrrel bevont és tizenkét díszes ebédlőszéke. Apróságok ezek, melyek korjellemzők és főpapunk előkelőségét, jó ízlését és baráti körét jellemzik, amiért ez aprólékos dolgokat sem akartuk elhallgatni, hisz eddig úgy is keveset tudtunk e derék férfiúról. Ezen végső intézkedése végrehajtóiul Bosnyák István pécsi püspököt és Mihályi István esztergami kanonokot kérte meg, kikhez segítőnek élemedett bizalmasát, Somogyit rendelte, hogy főleg a szegényeknek szánt hagyaték elosztásánál szolgáljon nekik. Végül az Úr Jézus Krisztus irgalmáért és a boldogságos Szűz pártfogásáért, megható bensőséggel folyamodik. A végrendelkező kérelmére a főkáptalan hozzá küldötte két tagját: Mihályi István gömöri és Bordács György honti főespereseket, kiknek jelenlétében a végrendeletre rányomták hitelesítésül a főkáptalan pecsétjét. Ez 1639. évi május 9-én történt. Pozsonyban 1640. évi június 6-án Lósy Imre esztergami érsek sajátkezűleg a végrendelet hátára írta, hogy azt a királyi rendelet és a zsinati határozatok értelmében jóváhagyja és megerősíti. Ami kétségtelen jele annak, hogy Bőythe Miklós ekkor már nem élt. Mely napon
