Mucsi András: Emlékkönyv (1909)
V. Hanyatlás
52 HANYATLÁS Bakabányán, 20-án Léván jártak és negyvenegy tanút hallgattak ki, kik mindnyájan eskü alatt a prépostság javára tannskodtak. Nevezet szerint a bátaiak tizen hallottak és tudtak róla, hogy van Báton ház, mely az esztergami szentistváni prépost tulajdona, e házat a báti piacon, a hársfa fölött meg is mutatták, melyet az időben is közönségesen szerzetes- vagy papi háznak neveztek. — A tizenegyedik tanú előadta, miszerint tud róla, hogy a pecsenici hegyen voltak «egyházi» szőllők, sőt a jelenben is bírnak ilyeket némelyek az újvári hegyen, az úgynevezett szent János’és Űrteste nevű szőllőket. — A tizenkettedik tanú, tótbakai lakos, Jelenyi György, nemes Jákóffy Ferenc jobbágya állítása szerint a bakabányaiak a papok Braczky nevű szőlleit eladták. —- Érdekes Murár Péter, Lossy Imre, váradi püspök jobbágya vallomása: «Én — úgymond — hat évig voltam a bakabányai urak vincellérje, azaz hét szőllejök gondozója. Egy alkalommal megkérdeztem Snírer András urat, ki Selmecbányán lakik: miért nem adják el örökáron a szőllőt ? Ki felele: Örök jogon azt eladni ok nem lehet, mert nem az övék; azt se tudják, hogy végződik ez az ügy; hanem hát időközben hasznát akarják venni a szőllőnek, mely voltaképen szerzetesek tulajdona. — Két, a báti előhegyen fekvő, Baraczky nevű szőllőt Fuksz Gáspár, bakabányai lakos bírta. Egy másikat, Kne- szonszka nevűt Lauser nevű selmeci ember. Két, Siroka és Strbonska nevűt a már említett Snírer, selmeci lakó használ. Két más szőllőt, melyek egyikét közönségesen Nad knyezovim Minőm, másikát Strborsk néven neveznek, a szintén Selmecen lakó Snírer János bírta. Midőn e szőllőket a bakabányaiak bérbe adták, én is ott valék az áldomáson». —■ A tizennegyedik tanú, alsóalmási szőllőmíves ember eskü alatt vallotta, hogy mikoron szőllőmunkát végezni hítták, sokszor mondogatták neki: Jöjj a papok szőlleibe! Azt is hallotta, hogy ilyen szőllő hét van, kettő a báti hegyen, öt a pecsenicin. Hasonlóképen vallottak egyéb, nem ritkán tekintélyes tanuk Léván is, kiknek sok más tekintetben érdekes vallomását, nehogy terjengősek legyünk, hallgatással kell mellőznünk. Érdeklődött e birtokok iránt később Karczfalvi báró Mártonffy György erdélyi püspök, egyszersmind szentistváni prépost és esztergami kanonok, és Nagyszombatban 1713. május 6-án parancsot eszközölt ki VI. Károly császártól és királytól, mely meghagyta a garamszentbenedeki konventnek, hogy kutassa föl levéltárát és adja ki a szent István prépostságára vonatkozó összes okiratokat. A kon-
