Mucsi András: Emlékkönyv (1909)
IV. A szent Istvánról nevezett esztergam-várbeli prépostság gyarapodása
ESZTERGAM-VÁRBELI PRÉPOSTSÁG GYARAPODÁSA 31 Nem kevésbbé gyarapította az esztergam-várbeli szent István első vértanúról nevezett egyház tekintélyét Esztergami János prépost utóda, Bodoni Domokos, a Gál fia, ki mint kalocsai klerikus kezdette pályáját, aztán yáradi, 1418-ban pedig esztergami kanonok és szentistváni prépost lett. Kineveztetése alkalmából értesülünk arról, hogy a szentistváni prépostság az időben, a vele összekötött esztergami kanoniával együtt 500 aranyforintot jövedelmezett. Minthogy pedig az esztergami kanonia jövedelme egymagában negyven ezüstmárkára becsültetett, ami körülbelül 160 aranyforintot tett ki, tisztán a prépostság bevételei 340 aranyforintra teendők. Bodoni Domokos tanultsága, egyházi jogtudor lévén, utat nyitott számára a konstanci zsinatba, melynek atyái közt, mint a váradi kiskáptalan prépostja említtetik.1 Nyilván tudományos tekintélyének és pártatlanságának köszönhette azt is, hogy a veszprémi székeskáptalan és a zalamegyei összes plébánosok, számszerint kilene- venhárman, egyakarattal őt és kartársát, Tompa Tamás nyitrai főesperest, szintén egyházi jogtudort kérték meg, hogy mint fogott békebirák ítélkezzenek közöttük az elkeseredett hosszú pörben, mely miatt az apostoli szentszék és annak immár második követe előtt megindították keresetöket. A pör tárgya röviden mondva abban állott, hogy a zalai plébánosok magoknak követelték az egyházi tized negyedrészét, a quartát, melyet — azt állíták — emberemlékezet óta élveztek, mígnem a veszprémi káptalan nehány év előtt e negyednek felét tőlök igaz- talanul erőszakosan elvonta. Bodoni Domokos vállalkozott e háladatlan föladatra, de csak azon kikötés mellett, hogy a pörös felek vagy föltétlenül meg- nyugosznak hozandó ítéletében, vagy a fölebbezés előtt fizetnek ezer aranyforintot birságul, mely összeg fele a pápai kamrát, másik fele az Ítéletében megnyugvó perest illetné. Zsigmond király is, ki nem szerette, ha Magyarországból külföldre vitték a porokét, azon- képen De-Palacios Fernand lugoi (spanyolországi) püspök, Zsigmond király birodalmában, Magyar- és Csehországban szentszéki követ megnyugodott a választott békebirák személyében. A tárgyalás, melyhez némely esztergami kanonokok is, mint ülnökök hivatalosak valának, az esztergami székesegyház előesar1 Bunyitay: A váradi püspökség tört. II, 117. — Kollányi: Esztergomi kanonokok, 87.
