Mojzer Miklós: M. S. mester passióképei (1976)

kor a kastélyba kerülteket még díszes barokk kerettel - és átfestéssel - becsülték meg.

Tópatak és Szentantal igen közel van egymáshoz, és mindkettő Selmecbányához. Selmecbánya, az egykori ún. alsó-magyarországi bányavárosok egyike, virágzó középkori település volt: polgárai a templomokra, oltárokra és alapítványokra jelentős összegeket áldoztak.

A fennmaradt tábláknak megfelelő méretű szárnyas oltár csak a város három nagyobb templomának egyikében állhatott. A mű eredeti otthonának eddig a Szent Katalin-templomot hitték. Ennek a templomnak a főoltára azonban szobordíszes volt, és 1500-ban készült el; ebben az évben föl is szentelték. Az új barokk főoltár kedvéért bontották le 1726-1727-ben. Képek nem tartoztak hozzá, s valószínűnek látszik, hogy a lebontás idejében a táblák már a szentantali Koháry-kastélyban voltak. - A Szent Miklós-templom főoltárát a névadó szent ábrázolásának kellett díszítenie. Ilyen ábrázolás azonban a képekkel nem hozható kapcsolatba - a keresett oltár tehát ott sem lehetett. - A város főtemploma a Mária-templom volt-. Főoltárát 1506-ban — kétségtelenül felállítása alkalmával - akkora búcsúval tüntették ki, mint sem korábban, sem későbben a város egyetlen oltárát vagy egyházi intézményét sem. Ez az alkotás helyezte fel a Selmecbányán mintegy ötven év alatt emelt vagy húsz oltár sorára a koronát. Alapítóiról - nevüket az 1506-os búcsúlevéllel kapcsolatban ismerjük—, Heinitzky Lénártról és feleségéről, Duschlin Dorottyáról nevükön kívül egyelőre semmit sem tudunk.

Az oltár rövidesen tragikus sorsra jutott. A templomot 1541-ben a török veszedelem miatt erőddé alakították át. A szentélyt díszítő remekművet szétszedték. A képtáblák tehát eredeti állapotukban kerülhettek a várossal szomszédos helyekre. így maradt meg a tópataki (ma budapesti) Vizitáció, míg a többi öt táblát később, különleges megbecsülésnek számító módon, formahűen átfestették. Ez az öt a mai szentantali (Antol) és a négy esztergomi kép.

6