Mojzer Miklós: M. S. mester passióképei (1976)
Ikonográfia: A Jeruzsálemből a Koponyák hegye felé tartó menet ábrázolásakor több jelenetet szokás összevonni. M. S. mester azt a mozzanatot idézi, amikor Krisztus elesik a kereszt alatt, s a katonák a cirenei Simont hívják, hogy a keresztfát vinni segítsen. A jelenet itt a szent asszonyok megjelenésével bővült, viszont a hatásos egység kedvéért a festő az általában szokásos Veronika alakját a kendővel itt — a düreri előzménnyel ellentétben (B. 10. fametszet) — nem ábrázolta. Simon nem a kényszernek látszik engedni, nem az általában egyszerűnek, esetlennek ábrázolt paraszti figura. Boltozatos mantegnai koponyája, arca, mozdulatai együttérzést fejeznek ki - az együtt szenvedés („compassio”) ikonográfiailag ritka példája. A mozgalmas, a háta mögötti katonától megtaposott Krisztust bemutató jelenet ellentétpárja az oltáron a mellette álló Kálvária keresztre emelt és feszített alakja, illetve annak megmeredt jelenete. A KOMPOZÍCIÓ legszembetűnőbb előzménye Schongauer közismert, ún. Nagy Kereszt- vitel-rézmetszete (B. 21.), tükörképesen, amelyet a festő Dürer fametszetű Nagy Passiója Keresztvitel-lapjának (B. 10.) hatására összevontan módosított. A bal háttérben Krisztus hozzátartozóinak és cirenei Simonnak mozdulatai - Mária felemelt görcsös kezétől Krisztuséig - egyre ernyedtebbek, lehajtók, az ütlegelő-ágáló katonáké pedig szorítottak és felfelé irányulok. A kezek párhuzamba állított jellemzések is: a cirenei köpenyét alátartva fogja meg azt a keresztfát, amelyet Krisztus puszta kézzel vitt (kettős értelmű mozzanat: kényelmes óvatosságból nyűi így Simon a szálkás fához - s egyben a szent keresztfa iránti tiszteletre is célozhat, hogy letakart kézzel, „velata manu” nyúl a később ereklyeként tisztelt fához). Az eleső Megváltó kézmozdulatai tükörképesek a felülről ugyancsak a keresztet markoló katonáéval. A kereszt alatt leroskadó Krisztus mögött egy kalapos, botorképű fogdmeg gépiesen cipeli a létrát. A fojtott fájdalmű hozzátartozók csoportját a durván rájuk kiáltó, hátraforduló katona kapcsolja az előtér csoportjához. A menet balról előre áramlik s jobbra hátrafelé készül térni, de az eleső Krisztus miatt megtorpan - a V alakú mozgás mozdulatlan alappontja, Krisztus jobb keze felé irányulnak a tárgyak és a gesztusok, sőt az áldozat tekintete is. A kavargásban 22
