Mojzer Miklós: Az esztergomi Keresztény Múzeum képtárának útmutatója (1958)

II. Terem

kép. A folyó partján megtorpanó menet, az apostol segítőtársa és a kincstartó néhány rom és sűrűlombú fák előtt állnak, s a tájban pára, köd lebeg. A pillanat ihletettnek tűnik, előadása nem hangoskodó. A mű a hollandi, rembrandti stílus körében született és sokat örökölt ennek befeléforduló, súlyos érzékű humánumából.

Victor Janssens „Pihenő Szentcsaládja”-ja a flamand mester Poussin-i élményeiről tanúskodik, Dániel Seghers két virágcsendélete (bennük Immaculata Conceptio és Angyali üdvözlet) a korabeli csendéletfestés emléke.

A XV. századi német művészetnek nagyrészt provinciálisabb darabjai jutottak a Múzeumba. „Mária halálát” és a „Királyok imádás”-át faragta két oltárszárnyra 1460 körül osztrák vagy német mester, lapos ruharedőkkel, zsúfolt kompozícióban. Különös figyelmet érdemelnek azért is, mert eredeti festésük megmaradt. Közbül német szobrász „Atyaisten” alakja áll, darabosan faragott, szikár megjelenésű, kissé a későromán katedrálisok kőszobraira emlékeztető.

Osztrák kismester műve a középképén „Mária halálá”-t ábrázoló szárnyasoltár. Mária lelke fehérruhás gyermekként repül a mennybe Krisztushoz, aki fogadja. Az égi látomás mellett a földi apróságokra is kiterjed festője figyelme : Veronika kendőjét, a betegszoba felszerelését s az apostolok kezében levő tárgyakat pontosan igyekezett visszaadni. Ebből a korból való a középen fenn függő „Királyok imádása” is. A brokátruhás királyok pompás ötvösműveket tartanak, a Madonna fején ékes korona van, háta mögött rozzant istálló. Az alakok kerek körvonalaiban bizonyos dekoratív hajlam mutatkozik s mozdulataikban kecses játékosság. Ez a tábla is oltárszárny töredéke.

A Középrajna-vidékről származó nagyobbméretű „Kálvária” tömegábrázolása miatt érdekes. A keresztek alatt szögletes mozdulatú alakok hada nyüzsög ; Krisztus halott s a két lator lelkét angyal emeli, illetve ördög ráncigálja. Egyfajta bevégzett sorsszerűséget szuggerál a kép, különben közepes művészi eszközökkel. — Értékesebb a sváb iskolához kapcsolható „Hat apostol”, nagyobb oltármű predellájának balfele, mely a hiányzó résszel Krisztus-képet, foghatott közre. A keményen, plasztikusan festett apostolok karakterizáló erejű festőre vallanak. Osztrák oltárszárny töredéke a mellette kiállított „Keresztlevétel”, a szeretettel erőlködő öreg Arimetiai József kedves alakjával. — Érdekesség a Múzeum egyik epitáfiuma (halottak emléktáblája), az ún. „Kalászos Madonna” a hozzá könyörgő térdelő lovaggal. — „Négy apostol” képe osztrák, XV. század közepén dolgozó mestert mutat be, aki a virágokat és füveket stilizáló kedvvel festette. -— Az átlagból erősen kiváló „Szent Kristóf” kép egyelőre ismeretlen német művész alkotása.

A lengyel eredetű Jan Poliak „Szent Julietta vértanúsága” a bajor későgótikus táblafestészet emléke. A munkájukban elmerült hóhérok

14