Mojzer Miklós: Az esztergomi Keresztény Múzeum képtárának útmutatója (1958)
II. Terem
A francia, olasz és németalföldi festészet egyik érdekes határesete az a „Rózsafüzéres Madonna”, melynek kompozíciója Rogier van der Weyden egy rajzának hatása alatt készült és a brüggei Ambrosius Benson- nak vagy műhelyének alkotása, olyan művészé, aki a szép háttér tanúsága szerint mestere volt a tájképfestésnek. Származása nyomán Rogier van der Weydennel, a korai német- alföldi művészet kiváló festőjével függ össze két jelenetünk Szt. György életéből, amennyiben ezek unokájának, Gooswen van der Weydennek. műhelyéből származnak. A karcsú alakok, mesterkélt mozdulatok a német- alföldi manierista emlékek érdekes példái. Jan de Cock és Jacob van Cornelisz képei a németalföldi tájképfestés legkorábbi korszakából valók. Szentjeik csaknem elvesznek kedvvel festett tájaikban, a ligetes folyópartok és városkák, regényes sziklák és lombok között. A XVII. század elején a németalföldi barokk kialakításában a Rómát járt mesterek is szerepet játszottak. Talán Itáliában is megfordult az „Utolsó ítélet” gomolygó embertömegének Vl marid festője, akin a michel- angeloi freskók távoli hatása érződik. A népies életképécskék festőinek, a „Bamboccianti”-nak csoportjából kiválik Pieter Laer, aki főleg utcai jeleneteket és lovasképecskéket festett. Egy képe, a „Csempészek” — ez utóbbi fajtából való. A mindennapi élet polgári oldalának bemutatását a korai genre-festészetben Jacob van der Lamen : „Társalgók” képén figyelhetjük meg. Még XVI. századi hagyományokat őriz két rokon flamand példa : „Jézus születése” és a „Kálvária”, melyek élénk, csaknem tarka színe- zésűek, szőnyegszerűek és az egyházi tárgyú festészet korukban elkésett irányát képviselik. Rubens a nagy megújító és hatása alól a flamand művészet egyik műfaja sem vonta ki magát. A követőjének, Hendrik van Balenneí tulajdonított „Szabin nők elrablásán” teatrálisan hadonászó tömeg gomolyog ; a gazdag ruhák és különféle testek megfestésében dúskál a festő és pontosságában nem felejti el a capitoliumi farkasnak és a korabeli Rómának ábrázolását sem, ahogyan azt akkor elképzelték. Az emberi indulatok itt mégis kisebb szerepűek a kép hatásában ; figyelmünk inkább a pompásan festett részletekre terelődik s kevésbé az ábrázoltak jellemzésére. Rokon kép az alatta kiállított „Királyok imádása” is. A káprázatos öltözetű mágusok és kíséretük ünnepélyesen vonul a Kisgyermek elé s szinte fitogtatják gazdagságukat előtte, melyet lábai elé helyeznek. A rubensi tájképfestést Lucas van Uden-nek. egy kiemelkedő műve szemlélteti. A lombok változatos zöldje, a föld nedvessége, a szűrt fény nyugodt hangulatot áraszt a képen, melybe csendesen illeszkedik néhány mellékszereplő. — Egészen más szemléletű a Rembrandt-kör egyik tagjának tulajdonított „Fülöp diákonus megkereszteli Kandaces főtisztjét” 73
