Meszlényi Antal: A százéves esztergomi Bazilika (1956)
A jubileum határkövénél
7. A JUBILEUM HATÁRKÖVÉNÉL A leírt, vagy éppencsak érintett események zajlásában négy nevezetes dátum ragadhatta meg figyelmünket. Az 1820-as év, vagyis a bazilika építésének kezdete. Utána felvillanik 1838, a folytatás éve. Követi 1856, a felszentelés időpontja. Végül 1869, amikor befalazzák a zárókövet. Nagy időket ölel fel ez a monumentális építmény! Látott örvendetes, de ugyanakkor tragikus történéseket is. Azóta, hogy ég felé testesedve áll a Várhegyen, nap, mint nap megújul oltárain a vérontás nélküli áldozat. Délelőtt és délután szakadatlanul zsong benne a káptalani zsolozsma. Felszentelése után tanúja volt öt prímás székfoglalásának és még több püspökszentelésnek. Megismétlődik benne évente rendszerint a júniusi hónapokban a papszentelés, és Pünkösd ünnepén a bérmálás kiosztása. Különféle időszerű ájtatoSságoknak lett a színhelye, s ezek ezreket és ezreket vonzanak boltívei és kupolája alá. Belföldiek és idegenek látogatják, hogy gyönyörködjenek a színek és formák szépségében. Olyan mint az ellenállhatatlan mágnes, mely húzza magához mindazokat, akik Esztergomba veszik útjukat. De elzuhogtak felette olyan események, melyek elmaradhattak volna. Keresztülcikkázott rajta két világháború s különösen a második öldöklő angyala okozott benne súlyos károkat. Lőtték innen és onnan, a földről és a levegőből s a lövedékek ütésére megmozdultak a kövek, és meglazultak az eresztékek. A lehulló acélszikrák szitává lyuggatták a kupola rézburkolatát, és a tető cserepeit zúzták darabokra. A légnyomás az ablaktáblákat lökte ki, és üvegesőként hullottak le darabjai. Faldíszek és szobrok sérültek meg, s olyanná vált az egész, mintha istenítélet robogott volna rajta keresztül. Amikor az esztergomiak elő mertek bújni pinceoduikból, fájdalmasan látták, hogy velük együtt mennyit szenvedett az ő büszkeségük. Az élőt > ük táruló látvány valóban ijesztő volt, de a készség nem hiányzott, hogy a pusztulás borzalmait eltakarítsák, / 31
