Meszlényi Antal: A százéves esztergomi Bazilika (1956)

A befejező: Simor János. CONSUMMAVIT

ott látható az ő kőbe vésett alakjuk is. Teljesen elkészült a két torony, meg lett erősítve a tetőszerkezet, és ily módon a külső semmi kívánnivalót nem hagyottjnaga után. 1869 nov. 1-én tehát beilleszthette a zárókövet.

A belső ornamentális kiképzés folytatásával egyelőre még várt, de ezzel sem akart sokáig elmaradni. Az volt a szándéka, hogy mire aranymiséjére (1886) szól a nagyharang, teljes fényben és pompában ragyogjon a székesegyház. Az olasz De Toma irányításával először a Bakács-kápolna kupolájának díszítését végeztette el. Közben megbízta a turini Della Vedova szobrászművészt, hogy faragja ki nagy elődje, Pázmány Péter alakját. A mester kitett magáért, mert a magyar bíboros Cicero oly jellegzetes tartással áll a szónoki talpazaton, mintha nem is fehérmárványba kövesedett volna meg, hanem elevenen beszélne hozzánk. A továbbiakban a négy nagy egyházatya: Nagy Szent Gergely pápa, Szent Jeromos, Szent Ágoston és Szent Ambrus freskóival és a kazettás díszítéssel a kupola mezőnyeit tette meleggé és színhatásossá.

A szentélyben felállította az ízléses prímási trónt, színes márvány hátlappal és kupolás mennyezettel. Vele szemben áll a már egyszerűbb, de mégis hatásos fafaragású másik pontifikális trónus. E kettő vonalán húzódik lefelé a különböző figurális alakokkal hangulatosított 11 — 11 kanonoki stallum, és ugyanilyen kiképzéssel az egyik sor végén a szószék, a másikon pedig a prédikációk hallgatására szánt prímási stallum. Az elsorolt munkák^és alkotások mintegy félmilliót kívántak s a prímás fizetett, mert azt akarta, hogy a bazilika méltó legyen nevéhez és Isten dicsőségéhez.

Sok volt, amit tett, de még mindig adósnak érezte magát. Ami szépet elgondolt, vagy valahol meglátott, azt mind ide szerette volna összezsúfolni. A garamszentbenedeki egykori apátság templomából elhozatta a XV. sz.-ból származó gótikus faragású, gazdagon aranyozott és kerekeken guruló Űrkoporsót. Azt előbb restauráltatta, és azután elhelyeztette a Szent István oldalkápolnába. A régi és értékes műtárgyak mindig érdekelték s ahol ilyesmiről tudomást szerzett, iparkodott bármily áron megszerezni. Ekként gazdagította a bazilika tartalékát régi és történetértékű kelyhekkel, úrmutatókkal, pacifikálékkal, ereklyetartókkal és különböző használatú liturgikus ruhákkal.

Az utóbbiak nagy része az ő áldozatkészségét áldja. Az egyházi színeknek megfelelően alig van ruhagarnitúra, melynek egyes darabjai ne az ő címerével ékeskednének, ami egyben elárulja ajándékozójukat. Egyedül az úrnapi körmenetre 12 miseruhát és 14 palástot készíttetett. Megérdemelte tehát, hogy halála után hálás káptalanja Pázmány méreteivel egyezően kifaragtassa életnagyságú szob29