Meszlényi Antal: A százéves esztergomi Bazilika (1956)
A folytató: Kopácsy József. CONTINUAVIT
4. A FOLYTATÓ: KOPÁCSY JÓZSEF. CONTINUAVIT Rudnaynak 1831 szept. 13-án bekövetkezett halála fájdalmas veszteséget jelentett a magyar katolikus életben. Amilyen buzgó- ságot és lankadni nem akaró erőt tanúsított a bazilika körül, éppen olyan volt a katolicizmus felfrissítésének egyéb vonalain. Méltán lehet nevezni a reformkor legnagyobb magyar főpapjának, és elvesztése óriási űrt hagyott maga után. Sok és üdvös kezdeményezést indított el, és mindez most szakadást szenvedett. Mert a régi bevett állampolitika szokása szerint a primáciát most is hét évig szüneteltették, s ez éreztette káros hatását a hitélet minden ágában. Megsínylette a bazilika is, mivel időközben szünetelt a munka. A felügyeletet az udvari kamara vette át, s egész tevékenysége abban merült ki, hogy a felhúzott falakat óvta a további pusztulástól, de tovább nem ment. Packh hiába kért és sürgetett, a felelet az volt, hogy még a megkötött szerződéseket is sorra bontotta fel az egyes vállalkozókkal. Hiányzott a gazda, s Csáky-szalmája lett a bazilika. Már ez a szempont is azt javallta, hogy töltsék be a prímási széket. A sok sürgetésnek végre az lett az eredménye, hogy Kopácsy József veszprémi püspököt szemelték ki az utódlásra. Csakhogy ő nem akart jönni, és még első kinevezését is visszaadta. Éppen a bazilikával járó gondok ijesztették el, és 63 éves korával már ernyedtnek érezte magát, hogy ily nagy terhet vállaljon. Ferdinánd király azonban ez egyszer nem engedett, és ráparancsolt, hogy az érsekséget fogadja el. Metternich is sarkallta rá. Megnyugtatta, hogy nem kell félnie az építkezés folytatásától, mert az érsekség időközi jövedelméből a kamara 700 000 frt.-tal siet a segítségére, s ezenkívül még három esztendőre megtarthatja veszprémi javadalmát, hogy bírja a kiadásokat. Kopácsy annál szívósabban ragaszkodott az utóbbi megoldáshoz, mivel joggal tartott attól, hogy az államkancellár ígérete 20
