Leopold Antal: Esztergomi kalauz (1931)

Esztergom rövid története

8

ágyúgolyó Balassa Bálintnak, az első nagy magyar lírikusnak lábait, aki hányatott életének utolsó sóhaját Esztergomban küldte az ég felé.*

A vár 1605-ben a várörség árulása folytán ismét török kézre jut s csak 1683. októberében, a híres párkányi csata után kerül vissza, most már véglegesen, a keresztények birtokába. Esztergom utolsó ostroma 1706-ban volt, midőn II. Rákóczi Ferenc kurucai foglalták el rövid időre. A sok szenvedésen átment várost I. József 1708-ban szab. Tár. várossá emelte.

E zivataros idők a városban — a Bakácskápolna kivételével — úgyszólván mindent elpusztítottak s Esztergom 2000 lakosával szinte faluvá sülyedt. Hozzájárult a város nyomorához a XVIII. század folyamán két ízben dúlt nagy pestis is.

A harcok elültével Mária Terézia királynő, miután a várhegyen a. mai bazilika helyén új templomot építtetett Szent István király tiszteletére, az esztergomi érsekséget visszahelyezte a vár birtokába. Barkóczy Ferenc érsek (1761—1765) nagy buzgalommal fogott a munkához, hogy itt fényes székesegyházat építsen s az 1723-ban hozott országgyűlési határozat értelmében a több, mint 200 éven át távol volt érsekséget és káptalanját régi székhelyére visszatelepítse.

A régi székesegyház utolsó nyoma a Barkóczy-féle munkálatok idején tűnt el, amikor az árpádkori bazilikának még fennálló tornya összedőlt és a Jób érsek idejéből származó főbejáratot is maga alá temette. XVIII. századból származó képe a prímási palota képtárában látható.

* Emlékezetére 1926-ban megalakult a „Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság“ Esztergomban.