Leopold Antal: Esztergomi kalauz (1931)

Esztergom rövid története

o

Esztergom rövid története.

Régészeti leletek a neolitli- és bronz-korból azt tanúsítják, liogy e vidék egyike Magyarország legrégibb lakott helyeinek.

A rómaiak idejében Esztergom már meg volt erősítve (Salva Mansio) a Gorámon lebocsátkozó kvádok megfigyelésére. Salvá-ban pihent meg 121. körül Hadrián római császár, aki a városnak római jogot adott és nevét Aelia melléknévvel, — saját származási nevével — díszítette. 193. körül Septimus Severus császár megerősítette Salvát, mint működésének egykori helyét. A 365. körüli germán betörések ellen Valentiniánus császár emelt itt újabb bástyákat.

Népvándorlás idején a frankok a várost Osterringun-nnk nevezték el (Ostar = kelet, rangén — vár) tehát a frankok keleti vára volt. A középkori latinság ebből Strigönium-ot, a szlávok Ostrichom-ot, a magyarok Esztergom-ot csináltak. Ily nevű helyiség van Badenben is, 'amelyet a középkorban Osteringun, Ostergunnak írtak.

A római kultúra emlékeit e tájon a népvándorlások századokon át tartó viharai sem tudták megsemmisíteni. Géza fejedelem idejében Esztergomnak rendelkeznie kellett mindazon kulturális előfeltételekkel, amelyek bizonyos vonzó hatást gyakorolhattak az uralkodóházra és jobbadán nyugati idegenekből álló környezetére.

Géza fiát, az esztergomi várban 978. körül született Vajkot Szt. Adalbert prágai püspök ugyancsak Esztergomban keresztelte meg. István már fényes udvartartást visz Esztergomban, ahol 1001. augusztus 15-én koronázták meg. Itt alapította a