Lánczos Zoltán: Esztergom a 18-19. században (Esztergom füzetek II., 1975))

- 3 rendezkedő Musztafa Esztergomból való kiűzésére összpontosították*

A nagyvezér az esztergomót védeni hivatott párkányi erőd őrségét mintegy 8000 harcossal megerősítette és a város védelmére Esztergomba rendelte a szófiai és a budai basákat*

Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly seregeihez Esterházy Pál nádor mintegy 6000, a bédeni őr- gróftpedig 500C harcossal csatlakozott és 1688. október 9*-én, e megerősített sereg a szó szoros értelmében lekaszabolta a törökök párkányi őrségét, melynek mér-már megmenekülni látszott része alatt a Párkányt Esztergommal összekötő hajóhíd leszakadt, s a fejvesztetten menekülők a Duna hullámaiban lelték halálukat. A támadó keresztény sereg élén a lengyelek harcoltak, akik kegyelmet nem ismerve ölték meg a magukat megadó és sebesült törököket is.

Kis pihenő és alapos, körültekintő előkészületek után október 24.-én gyűrűbe zárták a véddlemre berendezkedett Esztergomot, mely ellen október 25*-én általános rohamot intéztek, mellyel még az nap sikerült elfoglalni a Rác- és Vízivárost. Másnap alapos tüzérségi előkészítés után megismételték a rohamot. Ibrahim pasa egy napi fegyver- szünetet, majd - 27.-én - szabad elvonulást kérve, feladta a várost.

A Budára vonuló megvert török hadat 1600 főből álló lovas sereg kisérte Budáig.

Mikor 1685» julius 30.-án Ibrahim nagyvezér megkísérelte a kulcsfontosságú Esztergom visszavételét, a szövetséges csapatok a kenyérmezei síkság és Dorog között megsemmisítő győzelmet arattak a táti mocsarakba szorított törökök felett.

Ez a győzelem lett a hajtóereje az általános, az egész országot felszabadító hadjáratnak, melyben Európa csaknem minden állama képviseltette magát, s melynek legfőbb eseménye Buda visszafoglalása volt. /1686./

A 90 ezer emberből álló felmentő sereg, melyben több mint 15 ezer magyar harcolt, pár év alatt a Temesköz kivé-