Lánczos Zoltán: Esztergom a 18-19. században (Esztergom füzetek II., 1975))

- 7 Esztergomnak az 1850-es évekbeli állapotáról Fényes Elek révén a következőket tudjuk :

Esztergom, Strigonium, németül Gran, a Duna jobb partján, Párkánnyal /ma Sturovo/ átellenben terül el és a váron kívül négy részből áll :

1. / a tulajdonképeni királyi városból, melynek 24 utcája és 1150 háza van^

2. / a Vizi- vagy érseki városból, melynek 221 háza

van,

5./ a Szent Tamás külvárosból, mely 1858-ig a főkáptalan tulajdona volt és 294 házból állt,

4./ a Szent György külvárosból, mely a vártól kelet felé a Duna mentén húzódott és 275 háza volt.

A négy városrészt 1858-ban 10,455 fő lakta, s közü- lük9975 katolikus, 30 óhitű, 430 izraelita, 11 ágostoni evangélikus és 9 református vallésu volt*

Nemzetiségileg 9,007 magyar, 1,037 német, 411 szlovák.

Hetven év alatt majdnem megkétszereződött tehát a lakosság száma, mert tudjuk, hogy az 1787. évi népszámláláskor a város össznépessége 5,423 fő volt, melyből római és görögkatolikus volt 5,359, ágostoni evangélikus 10, református 5, görög keleti 40 és izraelita 9 fő. Az ezt megelőző 1784/85-ben tartott népszámlálás pedig ezeket

az adatokat produkálta :

Csalódok száma : 1,294

Összlakosság : 5,313

Ebből pap : 37

nemes : 46

tisztviselő és honoratior : 14

polgár és mesterember : 444

paraszt :

zsellér : 641