Kőrösi László: Korrajzok: Vaszary Kolos (1895)
67 szerzetes távoztam, nem is álmodtam, hogy igy láthassam viszont tanárkodásom legkedvesebb városát. . . . Esztergom felvirágzásán kell mindnyájunknak munkálkodni. Emelni akarom a várost nemcsak anyagilag, de szellemileg is, mert azt akarom, hogy Esztergom, mint egykor a kereszténységnek, úgy most a magyarságnak végvára legyen. Igaz, benső szeretetet viszek magammal Esztergomba; de azért a régi maradok, mert mint a történelem tanára sokszor ismételtem magamban azt, a mit a spártaiak maczedóniai Fülöpnek Írtak, mikor az legnagyobbnak érezte magát: <-Nézd meg árnyékodat, vájjon nagyobb le- szesz-e?» En a régi akarok maradni.» Már ez alkalommal megemlékezett a tervezett vasfűdről, az egyenes fővárosi vasúti összeköttetésről, mert Baross Gáborral, egykori tanítványával, gyakran tárgyalta ezen kérdéseket. Kijelentette továbbá, hogy élelmező intézetet akar emelni a városban a felsőmagyarországi szegény iskolások számára. Végül arra kérte a polgárokat, hogy székesvárosába való vonulása alkalmával mellőzzenek minden ünnepséget s engedjék őt csendesen ■ bevonulni; a mi költséget pedig ez ünneplésre szánnának, azzal örvendeztessék meg inkább a szegényeket. Aztán megcsókolta Helc Antal dr. polgármestert s igy szólott: 6*
