Kőrösi László: Korrajzok: Vaszary Kolos (1895)
63 «Főtisztelendő urak! Miután a legböl- csebb és legkegyesebb főpap, a boldog emlékű Sí mór János a halál borzalmas parancsából elragadtatott az anyaszentegyháztól, melynek legfénylőbb világossága, a hazától, melynek hűséges fia, az országtól, melynek szilárd oszlopa vala: Isten irgalmasságaakképen irányozta legfelségesebb apostoli királyunk elméjét, hogy a nagy és érdemes elődnek engem, legkisebbet és legméltatlanabbat nevezzen ki utódjául és a kinevezését ő Szentsége XIII. Leó pápa helybenhagyja. Én részemről ámbár meg vagyok győződve, hogy ez a dolog Isten tanácsától van: mégis semmiségem érzetében eképen kell felkiáltanom: Avagy ki vagyok Uram én, hogy engemet, gyarló szolgádat rendelsz a te családodnak fölébe! De végre is az Isten gyakran az erőtlenséget választja ki arra, hogy abban mutassa meg az ő hatalmas erejét. Főtisztelendő férfiak és kedves testvéreim, kérlek, vegyetek im tőlem fogadásképen, a mit rövid szóval előadni óhajtók főpásztor- ságomra nézve. Szentséges Urunknak, XIII. Leo pápának, Krisztus helytartójának a földön hű és legengedelmesebb fia leszek; az ő, hit és erkölcs dolgaiban csalhatatlan tanításaitól, tudva és szántszándékkal, mint mondani szokták körömnyit soha félre nem térek; szilárdan tartom, hogy nem Péter
