Kőrösi László: Korrajzok: Vaszary Kolos (1895)

30

sajtó minden héten uj prímást üdvözölt s a legbiztosabban kandidált főpapok tudtak legkevesebbet arról, hogy ki lesz a sok hivatott közül a választott. Egyes lapok a bizonytalanság homályában lidéreztüzeket gyújtottak s vádolni kezdték a magyar főpapokat. Vádolni versengéssel, megszólni igaztalanul s elitélni alaptalanul.

Ekkor jelent meg a magyar kormány hivatalos lapjában, a Nemzet-ben a következő nyilatkozat:

— «Rossz keresztények, rossz magyarok azok, a kik azt hirdetik, hogy a kath. főpapok az ország egyik legfőbb méltósága, a magyar egyház legkiválóbb állása felett összemarakodva, egymást marczangolják.»

Mikor már sorra kimerült a kandidáczió, akkor került a nyilvánosság elé Vaszary Kolos, a pannonhalmi főapát, a kinek neve eddig szeplőtelen maradt minden illetéktelen kéz érintésétől. Igen érdekes és tanulságos a váratlan kinevezés története.

A pannonhalmi főapát ugyanis 1891. okt. 5-én Győrré utazott, hogy jelen lehessen a vármegye közgyűlésén. Mikor másnap visszatért, Íróasztalán találta Csáky Albin gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter levelét, melyben fölkérte a főapátot, hogy rendkívül fontos ügyben utazzék le azonnal Budapestre. Vaszary Kolos rögtön útra kelt. Csak régi