Kőrösi László: Korrajzok: Vaszary Kolos (1895)

306

Kohl Medárd a legszegényebb, de legszorgalmasabb tanulók közé tartozott. Harmad magával egy kofánál lakott, hanem azért az iskolában mindig az elsők közé küzdötte fel magát. 1877. jul. 28-án lépett a benczések rendjébe. A hetedik és nyolczadik osztályt a novicziátussal már a pannonhalmi főiskolán végezte. Theologiára Insbruckba ment, a honnan 1885-ben tért haza. Felszentelése után nyomban Győrre nevezték ki főgimnáziumi tanárnak. Vaszary Kolos a fiatal ben- czést azonnal maga mellé vette, mikor főapátnak választották. Azóta folytonosan Vaszary Kolos titkára. A herczegprimás élete meg- mentőjét találta benne és súlyos betegsége alatt órákig elült ágya mellett és siratta a feláldozó, hü titkár szenvedéseit.

Lóskay Jeromost szintén Pannonhalmáról hozta magával az uj prímás. A szeretetreméltó, igazi magyar benediktinus gazdának került az uradalmakhoz s nemsokára jószágkormányzó lett. Azelőtt éppen annyira ismerte a világi papokat, mint a világi örömöket. Szerény szerzetes volt, a ki soha életében nem gondolt arra, hogy valamikor nagyon fogják emlegetni a nevét szóban és nyomtatásban. Vaszary Kolos távollétében Lóskay volt a gazdátlan primási palota ideiglenes gazdája, de nem ura s gondozója, de nem vendéglátója. Berendezte a lakásokat, otthont teremtett.