Kőrösi László: Korrajzok: Vaszary Kolos (1895)

303

— < Harminczegy éven át működtem, mint tanár — mondá a győri tanítóknak — már egy alapítványt tettem szegény tanítók árváinak; körülbelül 100—120 árva részére árvaházat alapítok, hogy azok a szegény tanító-árvák, kik nélkülözik az apai és anyai szeretetet, az én szeretetem és vezetésem alatt nevelkedjenek fel s az én szeretetem vezesse őket az életbe.»

— «Nem ringatom abban magamat — igy szólt Győr törvényhatóságának hogy úgy teszek, mint az a hajós, a ki örömkiáltások és üdvriadások közt ereszkedik hajójával a tengerre, azt hívén, hogy az mindig csendes leend. Előre látom, hogy hajóm egy zajos tenger nehéz hullámaival fog megküzdeni, de hiszem, mert biztos vagyok benne, hogy meglelem a helyes irányt, mert van egy sarkcsillagom s ennek nem hideg fénye, hanem meleg sugarai vezetik biztos révbe hajómat, melynek kormánya a szeretet, horgonya pedig a jobb jövőbe vetett remény.»

— «Ha nem lehet egy hit, egy nyelv - - mondá azzal az ideálizmusszal, mely néhai rendtársát, Guzmich Izidort lelkesítette — törekedjünk arra, hogy legyen szivünk egy a hazáért.»

— «Én a terheket és kötelességeket látszottam volna visszautasítani —- mondá az egyetem theologusainak — nem pedig a dig-