Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
84 A főpásztori szíves válasz, amíg egyrészt kegyelettel hódolt az előd emlékének, másrészt megjelölte azon elveket, amelyek főpapi hivatását áthatni fogják. A számos küldöttség fogadása után elhagyta a prímás a fővárost, hogy elrendezze a főapátság ügyeit, átadja a rendnek a kezelt vagyont s végül elbúcsúzzék rendtársaitól, akikkel 44 évig a legbensőbben összeforrt viszonyban élt. December 28-án történt búcsúja Pannonhalmán. Lelke előtt föltárult a 44 év múltja és mintha az kedvesebben állt előtte, mint a homályos és borongó jövő, amely reája várt. Nem is tudott szabadulni emlékeitől, midőn Halbik Ciprián perjellel élén, maga előtt látta a pannonhalmi konventet, a társházak küldötteit s a rend jövő büszkeségét, a növendékpapságot. Maga elé varázsolta a serdülő ifjúkort, amikor szinte öntudatlan sejtelemmel a jövő iránt, magára öltötte sz. Benedek öltönyét, ott látta a noviciátust, a tanulmányi éveket, melyek a komoly tanulmányok mellett kedves örömeikkel felejthetetlenek maradtak. Élénken vonultak el előtte a tanári évek Komáromban és Esztergomban, mikor az ifjúság nevelésében fáradó lelkét az ébredő haza sorsának jobbra fordulása sarkalta ambiciózus tevékenységre. A tünde és élénk tanári évek után, következtek a gondterhes igazgatói évek közös örömben s fájdalomban, remények és vígasztalások, atyai tanácsok és testvéri útbaigazítások között. Majd maga előtt látta szent rendje hajóját, amelynek kormányát rendtársai szeretete és bizalma az ő kezébe juttatá. És midőn a sz. Benedek- rend géniusza így folyton megjelent előtte, elképzelhetjük,
