Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Magyarország hercegprímása

78

marazmusának, a konzervatív keresztény politikának egyházi részről való el mellőzésének és a liberális párthatalommal való megalkuvásnak volt szomorú eredménye. Amit 23 év óta elhanyagoltak, azt egy ember képtelen helyreállítani. Az elvett jogokat vissza lehet szerezni, a feladottakat soha. Csak akkor ébredett a katholicizmus, mikor cirkulusait megzavarták.

Ebben a kritikus időben mindenki kétszeres érdeklődéssel várta az új prímás kinevezését. Maga a kormány hónapokon át gondolkozott az alkalmas személy kiszemelésén s rá nézve annyival inkább fontos volt a választás, minél inkább tudatában volt, hogy az első alkotmányos prímás kinevezéséről van szó. A sajtóban és közvéleményben több nevet hoztak forgalomba. Ezek közül azonban illetékes helyen, a jelenlegi prímás előtt tényleg csak egy komoly jelöltje volt a kormánynak, a kit azonban, bár régi dísze az episzkopátusnak s erélyét, nagy tudását mindenkor emlegették, nem lehetett keresztül vinni. Minden más jelölés vagy a sajtó üres kombinációja volt, vagy mende-mondából származott. A primási székre a második komoly jelölt a történtek után, csakis Vaszary Kolos főapát volt.

* * *

1891. október 8-án, a bakonybéli apátság egyik malom-ügyében Csáky Albin gróf kultuszminiszter meghívására nála megjelent s legnagyobb meglepetésére a miniszter bizalmasan közölte vele, hogy a hercegprimási székre az ő személyében találta meg a kormány az alkal-